Ez a fiatalember még ebben az évben ajánlatot tett a magyar kormánynak, hogy a magyar állam függő adósságait járadékkölcsönre változtatja át. És a következő évben, az ő személyes agitációjának hatása alatt, a német, németalföldi és francia piacokon 313 millió forint névértékű magyar aranyjáradékot tudtak eladni egyre emelkedő kurzuson. Egy év múlva már 400 millió névértékű 6 százalékos magyar aranyjáradékot adott el. Az ülésen megkérdezték, hogy nem tartja-e túl magasnak és a magyar állam hitelére lealázónak a hatpercentes kamatozást? „Megalázónak a mai világgazdasági helyzetben nem tartom – felelte, – de magasnak igen. Életem egyik fő célja lesz, hogy ez a kamattétel a lehető legalacsonyabb legyen.”
1880-ban már 4 százalékkal vállalta a 44 millió forint névértékű Tiszaszabályozási és a Szegedi nyeremény-kötvények kibocsátását. Ez volt a magyar közhitel első 4 százalékos jelentkezése az európai piacokon és ennek az új típusnak a kihelyezése is teljes sikerrel járt.
1881-ben 276 millió forint és 1892-ben egy milliárd korona államadósságnak járadékra való konvertálása jelzi ezt az utat, míg eljutott a valutarendezés nagy művéhez, ahol ő volt ennek a hatalmas pénzügyi alkotásnak a bankára. Közben felépítette a Magyar Általános Hitelbankot európai méretű intézménnyé, és már 1881-ben, mikor az állampénzügyek konszolidálása volt a fő munkája, megteremtette a bosnyák bányarészvénytársaságot, a fiumei rizshántolót és 1882-ben megalapította a kőolajfinomítót is. Bankokat alapít, gyárakat épít, fontos vasútvonalakat. M. F. T. R.-t is ő teremti meg, és az ipari és kereskedelmi érdekek legfőbb irányítója és pártfogója lett egészen 1909-ig, haláláig.
Ki volt ez a huszonhatéves fiatalember, aki 1878. március 12-én Budapestre érkezett?
Egy csehországi kis községben született, pálinkafőző volt az apja. Szegény zsidóember, akinek egyetlen ambiciója és akarata, hogy gyermekei intellektuális pályára jussanak. Ennek a fiúnak a hatodik gimnázium után abba kellett hagynia a tanulást, apja megvakult és nemsokára meghal és tovább már nem volt pénz az iskolára. Tizennégyéves volt akkor és tizenkét év múlva jött Budapestre. Már ifjúi éveiben prágai, bécsi és párizsi bankházakban dolgozott, és itt áttekintést kapott a kontinens bankéletéről. A Rothschildok figyelmét vonhatta magára, amikor 1878-ban Alfréd Rothschild Budapestre küldte intendánsnak, hogy itteni fiókintézetének, az Ungarische Creditanstaltnak az ügyeit rendezze. A feladatot csak ideiglenesen vállalta. Eljött, hogy körül nézzen, megismerje az embereket és a dolgokat. Aztán itt maradt. Megtanult magyarul és megteremtette a magyar hitel hatalmas iramát. Nemzeti munkát vállalt és végzett. Osztrák érdekekkel szállott szembe és harcolt meg. Bosznia-Hercegovina 1878-i okkupáciájához az eszközöket a Rotschild-érdekeltségű bankok biztosították. Ez ügyben több ízben utazott Kornfeld Párizsba.
Mikor a Franklin Társulatot megvette, csaknem belebukott, mert Ausztriának nem volt érdeke, hogy Magyarország önálló kultúrát teremtsen. Jellemző rá a Franklin első közgyűlésén kiejtett szava: „A Franklinnak többet nem szabad álmoskönyvet kiadnia. A népet nem szabad butítani.”
Az a munka, amelyet Kornfeld Zsigmond végzett, természetesen a gyakorlati ember munkája. De ő egy filozófiai elgondolás megnyilvánulásának tekintette pl. a tőzsdeügyletet, csakis azért, mert igen nagy összegű. Holott a gyakorlatban a pénzügyi művelet legtöbbször csupán az alkalomszerűségtől függ. A bankároknak az a foglalkozása, hogy ilyen természetű üzleteket bonyolítsanak le, tekintet nélkül arra, hogy a közéletre jó vagy káros kifolyása lesz-e? Kornfeld nyilatkozott egy ízben erről: „Bankár vagyok, és az üzletet a kormány óhajtására csinálom.” Később, mikor egy orosz követ a munkájáért egy kitüntetést akart átadni neki, azt mondta: „A köszönetet tudomásul veszem, de a kitüntetésből nem kérek. Zsidó vagyok és az Ön hazájában üldözik, sőt gyilkolják a zsidókat, én tehát orosz kitüntetést nem fogadok el.” Történt ez akkoriban, amikor a zsidó bankárok Bécsben és Berlinben is a legnagyobb nyugalommal vágták zsebre a hasonló kitüntetéseket.
Nagyon fiatalon, hatalmas érdemeket tudott elérni
Kornfeld a gazdasági életet egyáltalán nem tekintette egyszerűen üzletszerzésre való alkalomnak, hanem igen magas mértékben tisztában volt a kor szellemének irányával is. Alig volt húsz éves, amikor megvette a Magyar Általános Hitelbankot, és a hetvenes évek elején már döntő tényezője lett a magyar hitelélet kialakulásának és a magyar közgazdasági élet finanszírozásának. Nagyon fiatalon hatalmas eredményeket tudott elérni ennek a hatalmas hitelintézetnek az élén. Ez tisztán a nagy karriereket elérők azon jellemző tulajdonságaira vezethető vissza, hogy ott kereste intézetének fellendítését – és ezzel kapcsolatban a felvirágoztatását is – , ahol a legtöbb alkalom adódott munkára és úttörésre. Látta, hogy a magyar ipar fejlesztésének mekkora akadálya az önálló vámterület hiánya és kereste az módokat és eszközöket arra: hogy lehetne a fejlesztést vámterület nélkül elősegíteni. Ennek hiányát az iparnak nyújtott hitelnyújtási feltételek megkönnyítésével próbálta pótolni, többnyire sikeresen.
De más vonatkozásban is próbálta az országot a külföldi gyámkodás alól felszabadítani, ez sikerült is neki, és a magyar pénzpiac az ő szívós és tudatos munkájának eredményeképpen megszabadult a külföldi protektorátus alól. Magyarország gazdasági életének önálló hiteleket szerzett, amelyeket aztán maradéktalanul a magyar iparfejlesztés szolgálatába állatott, részben már meglévő iparvállalatok finanszírozója, részben pedig új, hatalmas vállalatok létrehozója lett. Az egyik legnagyobb eredménye az volt, amikor bankját, a Hitelbankot kapcsolatba hozta a Rotschild-pénzcsoporttal. Ettől az időtől fogva a Hitelbank a magyar állam összes hitelműveleteinek jelentős faktora lett. Kornfeld Zsigmond báró a Hitelbankot tette meg a magyar állam bankjává.
Vita az államok elkülönüléséről
A báró, éppen úgy,, mint Lánczy Leó, az iparvállalatok fejlesztésén kívül Magyarország közlekedési politikájában is munkálkodott. A dunai magyar hajózásnak Kornfeld Zsigmond volt a megteremtője a nagy magyar hajózási vállalat létrehozásával. Igen sok vasúti vállalatot is alapított bankja részvételével. Elgondolásának és munkájának eredménye: a magyar bankipar és bankjának nemzetközi tényezővé való kifejlesztése volt.
Megható és megindító egy tanulmánynak a bevezetése. Bécsben, 1906-ban, a Középeurópai Gazdasági Egyesület ülést tartott. Már ennek az Egyesületnek a körvonalozásában érezhető volt, hogy alapjában véve tisztán látta, hogy jelen van az a nagy koreszme, amely napjainkban válik uralkodó motívummá: Páneurópa gazdaságilag felállított kerete. A szerződésbe került államok egységes céljáról szól, hogy az „az idegen termékek lehető kizárása” és „csak a sürgős kiviteli szükség” adott okot arra, hogy az egyenesen prohibitív vámoktól elálljanak és a kompenzációk terére lépjenek.
Már ebben abszolúte fogalmazza meg a kérdést, amelyet a következő filozófiai értékű fejtegetéssel kísér: „ Hogy mily messzire fog vezetni ez a mozgalom, azt alig lehet belátni és nincs itt helye annak, hogy esélyeit – bár csak hypoetikusan is – mérlegeljük. Mindazáltal halkan utalunk arra, hogy az államoknak ez a mindenfelé megindult elkülönülése ma már oly jelenségeket hoz felszínre, amelyek az elfogulatlan szemlélőt aggodalommal tölthetik el.”
Valóban ma Európa népei csodálatos önámításban szenvednek, mikor a védővám gondolatát ad abszurdum vitték és mikor a kultúrát is fel akarnák parcellázni. Mélyen gondolatokra indító, hogy a világháború kitörése előtt nyolc évvel, egy bankár leckét ad a modern filozófusoknak.
Az emberi élet csodája
Kornfeld Zsigmond élete és pályája több fontos gondolatra irányítja rá a figyelmet. Első és legfontosabb a tehetség érvényesülésének csodája. Hogy lehet, hogy ő annyira játszva és természetesen foglalta el helyét egy idegen állam vezető köreiben abban az életkorban, mikor az emberek általában még csak a tájékozatlan kezdő szerepére képesek? A genije hamar érik. Ez az emberi élet csodája. A genije számára nincs korlát és nincs akadály.
Másik ilyen csoda a jellem. Minden adat, amit életrajzírója felsorol, egy kristálytiszta jellemre, egy morális, harmonikus egyéniségre, egy aktív, őszinte, becsületes emberi lélekre vall. Olyan, amilyennek lennie kell annak, aki vezérszerepre született.
Életírója így jellemzi: „A legegyszerűbb és legnehezebb életutat választotta a maga számára: mindig az egyenes úton járt. Nem akart népszerű lenni. Hitt az emberekben és szerette az embereket, de a véleményükkel keveset törődött, mert őszinte hittel bízott önmagában, szándékai tisztaságában és ítélete biztosságában. Neki nem volt szüksége senkire, de ő szívesen segített mindenkit azzal, amire rászorult: tanáccsal, anyagi segéllyel, vagy erkölcsi ajándékkal. A legszigorúbban megszabott erkölcsi törvények szerint élt, gondolkozott és cselekedett. Külön oltárt emelt lelkében a tisztaságnak, a korrektségnek és az igazságosságnak.
Megvolt benne a céltudatos és határozott törekvés a tökéletes igazságosság felé. Nem tudott elnéző lenni azokkal szemben, akiknél az őszinteség, vagy jóhiszeműség hiányát tapasztalta. A tudatlanságért haragudott, a léhaságot megvetette és az emberi gonoszságot gyűlölni tudta, bár a leghevesebb indulatokat lehetőleg távol tartotta magától. A tudást szomjazta, a megismerést kutatta és az összhangot áhította. Voltak hibái és lehettek tévedései, de egész emberi és bankári élete makulátlan volt. Soha senki nem mondhatta róla, hogy nem mondott neki igazat.
Nem tudtam menekülni a megállapítások varázsától. Korunkban oly félelmesen el van hatalmasodva, – nem az erkölcstelenség – , hanem az amoralitás, az erkölcsi szempontokon kívüli gondolkodásmód, és felemelő, ha valakiről, és éppen egy bankárról ilyen sorokat merészelt az életrajz-író lejegyezni.”
Kornfeld Zsigmond úgy jelenik meg előttünk, mint egy végtelenül erős, végtelenül munkás és végtelenül nemes emberi élet példaképe.
R. V.
(Forrás: Az Újság könyve 1931, Móricz Zsigmond, Internet)
