A régi budaörsi családok mellett ma a keresztény és civil közösségek is jelentős részt vállalnak a szőnyeg elkészítésében és már nemcsak a szokások alapján alakul az útvonal beosztása, hanem pontosan felmért „térkép” segíti az előkészületeket: ki melyik részt készíti. A katolikus iskola, óvoda, a templomi énekkar, a ministránsok, az Antióchia, Kolping közösségek, a Párkapocs Egyesület, a cserkészek és még számos résztvevő mellett ma már a kertbarátok és az önkormányzat „csapata” is részt vesz a szép minták, idézetek kirakásában. A munka egészen korán reggel indul, hogy reggel 9 órára, a szentmise kezdetére, már készen legyen a szőnyeg.
Négy virágos oltárt készítenek Úrnapjára, ami a kereszténység elterjedésére utal a négy égtáj fele. Majd ezeket az oltárokat kötik össze széles virágszőnyeggel.
A koszorúkat – miután megáldotta az atya – szétosztják, és mindenki hazaviszi, hogy áldott koszorúja legyen az otthonában a jövő évig. Úgy tartották, hogy a koszorút ki kell akasztani a lakásban, mert az megvéd a villámcsapástól, és addig kell ott hagyni, amíg a következő koszorú be nem kerül. Akkor a régit el kell égetni, és el kell szórni a kertben a hamuját.
Vasárnap reggel 9 órakor kezdődik a szentmise, addig az oltároknak és a virágszőnyegnek is el kell készülnie. Hajnalban a férfiak kiviszik az előkészített elemeket, és felállítják az oltárt, majd az asszonyok feldíszítik
Aki nem az oltárokkal foglalkozik, az a virágszőnyeget rajzolja – többen sablon alapján – és rakja ki a tervezett mintát. A hagyományos a csíkos díszítés, valamint a különböző liturgikus motívumok: a kehely, a galamb, a kereszt, az ostya is gyakori minta.
A szőnyegre nem szabad rálépni, ezért zöldekből kirakott átjárókat jelölnek ki helyenként, hogy a belső körből ki lehessen jönni. Újabban amikor az oltárok már állnak, és a virágszőnyeg is teljes, kordonokkal zárják le az egyre zsúfoltabbá váló útvonalat, hogy a kíváncsiskodók véletlenül se tudjanak rálépni a gondosan előkészített szirmokra.
Ha valaki befejezte már a részét, de maradt még virágja, körbejár, hogy elosztogassa, és persze egymás alkotásait is megcsodálják. Ilyen intenzív közös munkára csakis egy jól összekovácsolódott, összetartó közösség képes.
A virágszőnyeg készítői minden évben azért aggódnak, hogy nem lesz elég virágszirom. Aztán, hogy ne legyen eső vagy erős szél. A szél ellen úgy tudnak védekezni, hogy vízzel permetezik a szőnyeget. Ahogyan emlékszem évekre visszamenőleg, ezek a problémák mindig megoldódtak.
A 9 órakor kezdődő szentmise végén az Oltáriszentséget hordozó atya a baldachin alatt minden oltárnál megáll, imádságot és áldást mond, majd miután körbeért a virágszőnyegen, máris lehet ajándékozni a koszorúkat.
Végül felhangzik a Te Deum csodálatos dallama, amely méltó lezárása az ünnepnek. Ez így lesz most vasárnap is.
s.k.
