Ezt a receptet a nagymamámtól tanultam és ő többször mondta, hogy az anyukájától maradt rá. Sok dologgal úgy vagyunk az életben, hogy apáról fiúra, vagy dédnagymamáról dédunokára száll az ismeret, de a többi receptem közül alig néhánynak tudom ilyen pontosan az eredetét.
Dédanyám korában nem voltak konyhakész ételek, mirelit-áruk, háztartási robotgépek, házhozszállítás meg pláne nem.
A régi ételféleségek legtöbbje egyszerű, könnyen elkészíthető volt. Általában abból főztek, amit maguk megtermeltek. Káposzta, dió, kovász mindig volt otthon , azonkívül már csak liszt és cukor kellett a dampfknédlihez. (dampfknédli= gőzgombóc)
Knédli receptet sokan ismernek, de ezt a változatot már kevesen.
A recept ilyen egyszerű: 50 dkg liszthez hozzáadok cukros, langyos tejben megfuttatott 5 dkg élesztőt és kevés vizet, amelyből egyszerű kelt tésztát dagasztok. Amíg kel a tészta, (kb 1 órát, ha többet, az sem baj) addig almareszelőn lereszelek 40 dkg fehér fejes káposztát. Ezt összedolgozom a tésztával. Gombócokat formálok, azokat alaposan kizsírozott nagyméretű tepsibe teszem. Kb 3 dcl forró vizet öntök alá. 35-40 perc alatt készre sül. Végül még forrón cukros darált dióba hempergetem. A mai dióárakat figyelembe véve kipróbáltam diópótlóval-úgy is finom volt.
Tartalmas levesek után különlegesen ízletes második fogás. Az unokáim nagyon szeretik. Úgy szoktam kínálni, hogy a recept több mint 100 éves, de ez a dampfknédli egészen friss.
s.k.
