Ráadásul csupán egy berögzült szokás, hibás szemlélet alapján cselekszünk, amikor magunkhoz ragadjuk a gereblyét és a kukás zsákot. Ideje lenne változtatnunk ezen a gyakorlaton és felismernünk, milyen káros hatású mindez kertünk ökoszisztémájára nézve.
Tisztaságmánia a kertben
Alapvető emberi igényünk, hogy az otthonunk rendezett és tiszta legyen, hiszen ez nagyban befolyásolja az életminőségünket. Azonban az ajtón kilépve gyakran ugyanezt a „rendet” szeretnénk látni a házunk körül is, de a tisztán tartott, rövidre nyírt fű, a bokrok és a fák alatt precízen kitakarított talajszint és a kukás zsákba gyömöszölt őszi avar nem épp egy sokszínű, természetbarát élettér, hanem egy fajokban szegény, ember alkotta ökológiai sivatag ismérvei.
Az állandó fűnyírás, gépi kaszálás komoly ökológiai károkat okoz. Ideje lenne változtatni ezen a szokásunkon!
A talajra hulló falevél a természetes körforgás része. A biológiai sokféleséget, az élet fennmaradását szolgálja az erdőben, és tenné ezt a kertünkben is, ha hagynánk.
Az avar pótolhatatlan kincs, nem a kukában lenne a helye
A rövidülő nappalok és a hideg éjszakák hatására beindulnak azok a folyamatok, melyek során a téli nyugalomba vonuló fák, bokrok és évelő lágyszárúak elengedik elhasználódott lombjukat. Miután hónapokon át éltették a növényt, azt gondolhatnánk, hogy a földre hulló levelek megtették a magukét, idejük lejárt, és teljesen haszontalanok.
Nos, nagyobbat nem is tévedhetnénk!
A lehullott levél már halott ugyan, de az élővilág fennmaradása szempontjából nagyon fontos feladatok várnak rá. Állatfajok ezrei lelnek téli menedéket, táplálékot általa, emellett az avarréteg védi, regenerálja a talajt, serkenti a talajéletet.
Az ízeltlábúak és más parányi élőlények mellett számos kétéltű, hüllő, sőt kisemlős – például a sün – számára is nélkülözhetetlen az avar, amely – vastagon összegyűlve, vagy a földön heverő gallyakra, odvas fatuskókra, cserjék talajközeli ágaira sátorként borulva – ideális téli búvóhelyet biztosít.
Forrás: Greendex
