Egyre nehezebbnek látszik néhányak esetében, hogy a valóságot, vagy a másik személyt árnyaltan lássa és így alakítsa ki a vele való kapcsolatát. Ez, vélhetően egy éretlen megküzdés miatt van így, amit hasításnak nevezünk. A gyermek még nem képes folyamataiban látni a világot, vagyis együtt hordozni pl. a jó és rossz tapasztalatait az anyjáról, így külön kezeli a „jó anyát” és a „rossz anyát”. Nyilván ez leegyszerűsítés, de így könnyebb megérteni, hogy mi a hasítás. Amikor ez a primitív megküzdés valamilyen formában felbukkan az életünkben, és a másikat, vagy éppen magunkat csak feketén, vagy fehéren látjuk, érdemes elgondolkodni, hogy jó úton járunk-e az érett személyiség felé!
A választások óhatatlanul szembesítenek minket azzal, hogy a magyarok nem csak azok, akik úgy gondolkodnak, mint mi, hanem azok is, akik éppen úgy is gondolkodhatnak, ahogy mi elképzelni sem tudjuk, hogy gondolkodnánk. Ez feszültséghez vezet, ahol kényelmes lenne hasítani, és annyival elintézni, hogy a többiek mind őrültek, vakok, le vannak fizetve, ki van mosva az agyuk stb. A valóság, mint mindig, most is árnyaltabb.
Fel kell tennünk magunkban a kérdést, vajon a gyermekeink, a környezetünk, vagy éppen mi mit tanulunk abból, ahogyan kezeljük azt a hétköznapi tényt, hogy esetleg nem nekünk lett igazunk, vagy másként gondolkodnak mások, mint mi! Vajon tudjuk-e higgadtan, még ha némi szomorúsággal is, kezelni a helyzetet? Lehet bennünk attól még aggodalom, értetlenség és még sok más érzés is, akár a haragig, de vajon éretten viszonyulok-e az ilyen nehéz helyzetekhez?
Egy érett személyiség tud együttműködni azokkal is, akik másként látják a világot, mégpedig azért, mert tudja, hogy hozzájuk is van köze és van olyan, ami még velük is összeköti őt. Ilyen lehet az emberi léten túl az is, hogy ők is magyarok, vagy ők is racionalitások mentén gondolkodó személyek, vagy éppen ők is nekünk szurkolnak majd az eb-n. Van közös bennünk, amire építhetjük a cselekvéseinket, párbeszédünket.
Mai feszült közhangulatunkban azt mindenképpen érdemes megtanulni, hogy már maga a kapcsolat is érték. Amikor két fél még csak tárgyalni sem hajlandó egymással, vagy éppen csak szankcionálja, de nem hallgatja meg a másikat, végletesen túlfeszítheti a helyzetet. A kapcsolat érték és annak mentén tudjuk építeni, hogy a közös értékeket keressük. Ezt az Egyház az ökumenikus törekvésekből is nagyon szépen megtanulta. Ezért keresztényként van tapasztalatunk arról, hogyan kell ezt csinálni! (vasarnap.hu)
(A cikk folytatása ITT)
(SzK)
