Ha jól tudom, idén új kihívásokat kerestél a sportban. Mi ez pontosan és honnan jött az ötlet?
Igen, az elmúlt évek sok-sok futóversenyére egy kicsit ráuntam, ezért új célokra volt szükségem, ami motivációt ad arra, hogy a továbbiakban is folytassam az aktív sportolást. Tavasszal meg is találtam ezt az igencsak nagy ösztönzést, ami nem más, mint a magyarul Vasember, ismertebb nevén Ironman kihívás. Ez egy hosszútávú triatlonozást jelent, azaz egymás után, megszakítás nélkül kell teljesíteni 3,8 km úszást, 180 km kerékpározást, végül futni kell egy maratont (42 km). Ezt már elolvasni is fájdalmas, nemhogy teljesíteni. Átlagembernek egy-egy része is komoly megpróbáltatás lenne, de a három együtt az igazi próbatétel.
Az ötlet nem teljesen új, már gimnazista koromban álmodoztam arról, hogy nekem ezt egyszer meg kellene tennem. Az akkori testnevelőtanárom többször is teljesítette, s ő rendkívül motiváló személyiség volt számomra. Persze, anno ez még tényleg csak egy ábránd volt, azonban az elmúlt években már megedződtem annyira, hogy reális esélyeim legyenek, ráadásul én eddig is az ilyen jellegű, állóképességi sportokat űztem: alkalmankénti 5-6 km úszás, vagy 10-20-30 km futás. Viszont ami nekem eddig kimaradt az a kerékpározás, ezért ezen a nyáron erre fektettem a legnagyobb hangsúlyt.
Milyen útvonalat választottál ezekre a hosszú edzésekre? Találkoztál-e nehézségekkel a felkészülés során?
Lokálpatriótaként elsősorban helyben szeretek edzeni, ugyanakkor ilyen távoknál már kénytelen vagyok elhagyni a város határait, már csak a változatosság kedvéért is. Természetesen az úszóedzéseket a városi uszodában teljesítem (ezért is vagyok most végtelenül csalódott, hogy bezárt a létesítmény). A biciklizésre nyáron a Budapest-Balaton kerékpárutat használtam, nyár elején Etyekig (kb. 23 km), július végétől már a Velencei-tóig (kb. 60 km) készült el a kiváló minőségű, biztonságos és nem túl forgalmas szakasz (azóta már egészen a Balatonig vezet az út). Egy-egy ilyen szakaszt oda-vissza akár többször is megtéve komoly edzettségre lehet szert tenni, hiszen földrajzból tudjuk, ez a terep nem éppen síkságáról híres. A futás ebből a szempontból a legegyszerűbb: elindulok itthonról, s mehetek a budaörsi hegyekbe, ahol átfuthatok Budakeszire, máskor irány Törökbálint és Diósd, de a fővárosi rakpart is remek útvonal.
Az ilyen hosszútávú edzéseknél már számtalan nehézséggel találja szembe magát a sportoló: alapvető dolog a felszerelés, azaz egy kényelmes, ízületkímélő futócipő és maga a kerékpár, ami rendkívül fontos. A nem ritkán 6-8 órás mozgás esetén a megfelelő mennyiségű és minőségű táplálkozásra és frissítésre is figyelni kell, s mivel ez nem egy verseny, nincs segítőm, ezeket hátizsákban magammal kell cipelnem. Az időjárás is fontos tényező, most nyáron ugye, főleg a hőség, amely miatt kénytelen voltam hajnali 4-kor indulni, hogy délre visszaérjek. És persze legnagyobb nehézség az idő, két szempontból is. Egyrészt, feltehető a kérdés, hogy mikor van erre az embernek ideje? Nekem azért volt (nyáron), mert pedagógus vagyok, így a szabadságom kizárólag nyárra esik, de emellett az is szükséges, hogy a sportoló áldozatot hozzon, és nagyon sok mindenről lemondjon.
Másrészt, szintén jogos kérdés, hogy nem szörnyen unalmas ennyit edzeni, hogyan lehet elütni az időt 2 óra úszás vagy 3 óra futás vagy 8 óra biciklizés alatt? Megmondom őszintén, én sosem unatkozom! Egy tanárembernek mindig vannak gondolatai, melyekről ilyenkor lehet elmélkedni. Futás és kerékpározás közben pedig szebbnél szebb tájakat lehet felfedezni, vadon élő állatokat látni (nyúl, őz, fácán, sas, róka-csak hogy az idei nyári élményeimet említsem), valamint azt tervezgetni, hogy mi finomat fogok enni, ha a napi edzésnek vége, ugyanis a gasztronómiai élmény is fontos számomra!
Van-e valami célod ezzel a hosszútávú triatlonnal?
A kitűzött cél természetesen a teljes Ironman táv teljesítése, lehetőleg 2023-ban (idén a 2/3-át sikerült abszolválnom), de ennél sokkal fontosabb az oda vezető út. Alapvetően azért sportolok, hogy egészséges legyek, ezen kívül számomra a sport kikapcsolódás, stresszlevezetés is, melyre mindenkinek (de egy pedagógusnak különösen) szüksége van, s azt gondolom, hogy a sok módszer közül ez a legkevésbé káros. Nem utolsó sorban az is szempont, hogy ezzel példát mutathatok másoknak, többek között a diákoknak, s legfőképpen az osztályomba járó gyerekeknek. Mindig azt mondom nekik, hogy soha ne adják fel és soha ne elégedjenek meg azzal, amit már elértek, mindig törekedjenek többre és igyekezzenek jobb teljesítményt nyújtani mind a tanulásban, mind a sportban, de mindenekelőtt a hétköznapi életben! Az én célom elsősorban az, hogy ebből a 30 gyerekből, akiket a Jóisten rám (is) bízott keresztény szellemiségű, egymásért kiálló, segítőkész és intelligens fiatal felnőttek váljanak, akik megtalálják az életükben azokat a célokat, amelyekért érdemes küzdeni. Ez a küzdelem viszont nem lesz könnyű. Nos, én ebben igyekszem nekik segíteni neveléssel, tanácsokkal, de főként személyes példamutatással.
Szívből gratulálok és további sok sikert kívánok!
s.k.
