Maradj velünk, Uram! - Levél Kárpátaljáról

2022-12-05 | Budaörs
Köszönjük, hogy ebben a nehéz időkben gondoltok ránk. Jó lenne, ha minden visszaváltozna a régi időkbe, mikor még békében éltünk - egyre nehezebb elviselni a helyzetet. Ha nem is a rakéták miatt, de az áram hiánya miatt újabb nehézséggel kell megküzdeni, és főleg így, hogy itt a tél.

Azzal riasztottak minket, hogy nem lesz gáz…. így vettem egy légkondit, erre nincs villany. Már attól félünk, hogy ha a gázt is lekapcsolják tőlünk, akkor megfagyunk. Hát imádkozunk és bizakodunk, hogy hamarosan vége ennek a rémálomnak. Egy kis írást csatolok, ami jelenleg minden itt élő emberben ott van…

Maradj velünk a hosszú éjszakákon, Uram, és világíts nekünk ígéreteiddel!
Gyertyáink elégtek és szétfolytak, akkumulátoraink merülőben, nincs térerőnk, sem internetünk – imádságunk van, míg magába zár a sötét.

Visszaemlékezünk a széthulló világ korábbi állapotára. A régi, fényes napokra, mikor mindig jött víz a csapból, a kapcsoló fényt csiholt a szobákban, működött a fűtés, és nem kellett feszült aggódásban kelnünk és feküdnünk. Mikor kézen fogtál, néven szólítottál, ígéretet adtál és próbát ígértél. Köszönjük, hogy előre szóltál.

Hosszúak a napok és észrevétlenül telünk meg panasszal és feszültséggel, Uram. Van, aki stresszevővé vált, mások kórosan lefogytak közülünk. Sokan könnyű vigasztalást remélnek az italtól, észrevétlenül csúsznak bele a függőségbe. Férfiainkat a csendes kétségbeesés kergeti önpusztításba, feleségeiket a félelem. Halál vár azokra, akiknek sem pásztora, sem reménysége nincsen. Maradj velünk a hosszú éjszakákon, Uram, találd meg és vezesd vissza az eltévedteket, a magukra maradtakat!

Gyermekeink nyirkos, sötét pincékben ülnek légiriadó alatt. Templomainkban gyertyákat gyújtunk, lángjuknál melengetjük a kezünket. Éneklés közben összefolynak előttünk a betűk, ezért ismerőseket éneklünk. Inkább szívből, mint énekeskönyvből. Szemünk és lelkünk fáradt a megerőltetéstől, hiszékenyen hallgatjuk a borúlátó híreket. Olyanokat is tudni vélünk, amiket nem tudhatunk, aggódva figyeljük az első szállingózó hópelyheket. Maradj velünk a hosszú éjszakákon, Uram, mert jön a tél!

Várunk téged, Uram, mint a virrasztók a reggelt, a sötétben ülők az első fénysugarakat. Várunk, hogy szólj, cselekedj, vezess minket.

Köszönjük, hogy a te ígéreteid semmit sem veszítettek erejükből, bízunk bennük.
Köszönjük, hogy kitartást tanulhattunk őseinktől, és kitartást taníthatunk utódainknak.
Köszönjük az összébb húzódó családokat, Urunk, add, hogy valóban közelebb vigye embert az emberhez a próba!
Köszönjük, hogy vannak tartalékaink, nem rombolták le a házunkat, és tervezhetjük a jövőt.
Köszönjük, hogy a Te kezedben vannak az idők és az alkalmak, királyokat emelsz fel és taszítasz le. Benned bízunk, mert nálad van a kegyelem és meg tudsz váltani – meg is váltasz minden bűnből.

Maradj velünk a hosszú éjszakákon, Uram, és vége lesz az éjszakának, biztosan vége lesz.”
Laskoti Zoltán

(SzK)

Megosztás