A cikk írója szerint az idősek sokszor vétenek a közlekedési szabályok ellen, amelyet statisztikai adatokkal igyekszik alátámasztani. Ennek pedig szerinte egyetlen orvossága lenne, hogy egy bizonyos koron túl az idős emberektől el kell venni a vezetés lehetőségét. Azt hiszem, sokan felkapják erre a fejüket. Mert a vezetői engedély megadásához illetve annak meghosszabbításához körzeti orvosi engedélyre és szakorvosi engedélyre is szükség van. Senki sem kételkedett eddig az orvosi vélemény megalapozottságában.
Utána néztem a dolognak és a következőt olvastam: Magyarországon nem korlátozza jogszabály, hogy hány éves korig lehet vezetni, azonban a biztonságunk érdekében érdemes megfontolni, hogy meddig legyen nálunk a kormánykerék. Bár a közvélekedés úgy tartja, hogy az idősek több balesetet okoznak, ez nem feltétlenül igaz. Ők ugyanis lassabban, megfontoltabban vezetnek, nagyobb figyelmet szentelnek a gépkocsi megfelelő műszaki állapotának, nem vezetnek ittasan, általában éjszaka se nagyon, bekötik a biztonsági övet, nem indulnak el rossz időben és kevésbé veszélyes utakat választanak
A cikk írója elfelejtkezik azokról az ittas vagy bedrogozott emberekről – kortól függetlenül -, akik közveszélyesek és baleset okozók a közutakon, holott még nem idős emberek. Elfelejtkezik azokról, akik vezetés közben telefonálnak, sms-t küldenek és olvasnak, minek következtében pillanatokra ugyan, de vakon vezetnek?
Teljesen egészséges sofőrök, 70 éves korig 3 évente, utána pedig 2 évente kell időszakos egészségi alkalmassági vizsgálaton megjelenni a jogosítvány megújításához. Érdemes sűrűbben, évente szemészetre menni, mert ilyen korban a szem már gyorsabb ütemben romolhat.
Bár a betegnek jogszabályba foglalt kötelessége, hogyha olyan állapotot észlel magán, ami korlátozza a gépkocsivezetésnél a meglévő készségeit, akkor jelezni kellene a háziorvosnak a vizsgálatnál, ez ritkán történik meg. A legtöbb idős nem méri fel jól képességeit, állapotát.
A vezetés hozzájárul a komfortérzetünkhöz, függetlennek, életképesnek érezzük magunkat tőle. A szakemberek szerint, ha elveszik tőlünk ezt a lehetőséget, az sokat ront a mindennapjaink megélésén. Célszerű azonban nem negatívumként megélni, ha mégis a vezetés abbahagyása mellett döntünk. Előfordulhat, hogy betegség vagy gyógyszeres kezelés miatt nem folytathatjuk. Felfedezhetjük a tömegközlekedést, a vonatot, a hajójáratokat. Ha nem az utat figyeljük, sokkal többet láthatunk a környezetünkből, az országból, Miért kellene egy idősödő embert eltiltani a vezetéstől, csupán azért, mert elért egy bizonyos kort? Javulni fog a statisztika? Miért kellene eltiltani a vezetéstől azt, aki még jó egészségnek örvend, akiről az orvos jó „bizonyítványt” állít ki, és igazoltan képesnek tarja az utakon való közlekedésre?
De ha mégis megvalósulna ez a képtelennek tűnő ötlet, kérdezem, hogyan fogja megoldani ügyes bajos dolgait az eddig autóhoz szokott idős ember? Hiszen nem él mindenki családban, sokan élnek egyedül és egyetlen segítő társuk pontosan az autó! Vagy ez a része már érdektelen a cikk írója számára? A lényeg az, hogy az idős ne vezessen. Rá már nincs szükség az utakon, maradjon otthon. Hogy aztán a többi, fentiekben felsorolt renitenskedő mit csinál? Az ezek szerint nem számít?
Éppen ezért óvatosan kellene bánni az ilyen korszakalkotó ötletekkel és jobban átgondolni a jövőt illető terveket.
Major Edit
