Az alig egy órás színdarab napjaink egyik sajnálatos jelenségét taglalja, a család felbomlását és annak hatását a gyermekekre. Adott egy klasszikus család, azaz a szülők és két kisgyermek. Az egyik öt éves kisfiú és testvére a kilencéves nagylány. Miközben élik a maguk kis életét a láthatatlan színfalak mögött zajló események akarva akaratlanul, de eljutnak hozzájuk. Mert mint tudjuk a gyermekek akkor is figyelnek a körülöttük zajló eseményekre, ha a felnőttek mindazokból igyekeznek titkot csinálni, úgy ahogyan a történetünk felnőtt szereplői az apa és az anya is. Közöttük konfliktus zajlik, de a gyerekszobán kívül igyekeznek elrendezni kettejük problémáját. Csakhogy a gyermek mindent ért és hall. Így aztán nincs titok. A ötszereplős színdarabban a nagynéni, mint „bébiszitter” igyekszik jó szándékkal meg magyarázni, hogy mi fog történni velük,miután az apa elköltözik. A gyermeki léleknek óriási trauma ez még akkor is,ha a két szülő igyekszik megnyugtatni őket azzal,hogy ezentúl külön létezik majd apa és anya de természetesen velük és értük,de hát mégis csak külön. Még felnőtt fejjel is nehéz megérteni és feldolgozni mindezt nem hogy átélni az igazságot,ami ezentúl vár rájuk.S mint ahogyan a való életben, úgy a színdarabban sincs igazi megoldás. Mert milyen megoldás amit ajánlanak a gyerekeknek? Az elváló szülők egymást túl licitálva igyekeznek a gyermekek kedvébe járni , édes reményt ébresztve bennük.Hiszen semmi sem történik,csak hol apa hol anya viszi el őket megcsillogtatva az édes együttlétet. Az a kérdés csak,hogy milyen eredményt ér majd el ez a nevelési forma. Sajnos erre nincs magyarázat és a színdarab sem ad semmiféle jó megoldást.. Úgy tűnik nincs kiút. Az adott szülő vagy elfogadja a házasság törvényét, és marad az amúgy már megromlott házastársi kapcsolatban, vagy mindent feladva továbblép. De aki sérül az nem más, mint a gyermek.
Az előadás jól sikerül,hiszen a szokásos vastaps illette meg a szereplőket. A két fiatal játéka eredeti volt,nem volt benne semmi színészkedés. Ők valóban éltek a szerepükben.A szülőknek nem sok szerep jutott,egy két civakodó jelenttől eltekintve.
Miért a cím,Médea gyermekei? Vajon a néző ismeri-e a görög mitológiát? Ha igen akkor tudnia kell,hogy Médea, görög mitológiai alak volt,aki saját gyermekeit áldozza fel véres bosszúként az őt ért sérelmekért. Jelen esetben azonban erről nincs szó. Talán azért e cím,-Médea-, mert ebben a most bemutatott színdarabban szintén a gyermekek kerülnek feláldozásra. Igaz hogy nem az anya bűneiért,de ez már részletkérdés. A lényeg hogy a gyerekek az áldozatok.
A szereposztásban
KISFIÚ Juhász Vince
NAGYLÁNY Koós Boglárka
ANYA PETŐ KATA m.v.
APA Chován Gábor
NAGYNÉNI Szőts Orsi
Dramaturg Németh Nikolet
Díszlettervező Sokorai Attila
Jelmeztervező Pető Kata
A rendező munkatársa Balla Anett
Rendező Berzsenyi Bellaagh Ádám
Major Edit
Fotó: Borovi Dáneile Latinovits Szinház
