Sokan vagyunk, akik sosem adják fel az álmodozást arról, hogy eljussanak egy távoli földrészre. Ha nem is a tengeren túlra, de itt maradva földrészünkön, Európában, cél hogy megismerjék annak minden szegletét. Pár évvel ezelőtt a sors egy lehetőséget adott, így történt, hogy eljutottam Szicíliába.
Utazás szervezőnk, az Országjáró Klubban tagtársunk Takács József és neje Nusika volt az, akikhez heteken, sőt hónapokon át számtalan kérdést intéztünk, latolgatunk, terveztünk és végre elindultunk. Könnyített az induláson hogy a repülőtérre nem egyénileg jutottunk ki, hanem Budaörsön a Jókai elől indult a busz, és csak a B2 terminál előtt szálltunk ki bőröndjeinkkel. Onnan aztán már egyenes út vezetett a beszállásig, alig két óra hosszas várakozás után, a Wizz Air fapados. ámde annál kényelmesebb járatán elhelyezkedtünk és vártuk az indulás pillanatát. A pilóta üdvözölt bennünket majd a gép lassan a kifutópályára gördült és egy kellemes nekifutással felemelkedtünk a levegőbe. Még most is valami különös borzongás fog el a repülés gyönyörűségét, izgalmát érezve, azt hogy mindent egy lapra teszek fel, de mégis élvezem és repülök, repülök egyre feljebb a felhők fölé.
Szerencsém is volt mert az ablak mellé kerültem, ahonnan isteni a kilátás! Ragyogott a kék ég, gyerekkorom gombfestékein volt csak ilyen gyönyörű azúrkék szín, ami megfestette az égboltot. Fent hatalmas hófehér felhők sorakoztak, alattunk még látni lehetett a mezőket, az utakat, a házakat, majd egyszer csak eltűntek és mi repültünk Szicília felé.
A repülés kellemes volt, egy kissé göröngyös útszakaszt kivéve. Majd leszállás következett. Öveket becsatolni hangzott a pilóta utasítása, majd egy kis zökkenés és földet értünk. Megérkeztünk Szicília repülőterére Cataniába. A levegő nekem egy kicsit nehéz volt, talán magas volt akkor a páratartalom, de későbbiekben már ezt nem éreztem. Kényelmes busz és egy kedves idegenvezető nő várt bennünket, aki a későbbiekben minden fakultatív utunkra elkísért. A szállodánk Giardini Naxos üdülőövezetében volt, Taorminától nyolc kilométerre.
Taormina! Aki még nem járt ott, annak elérhetetlen vágyakozás, aki viszont eljutott odáig maga a csoda.
A görög színház romjait a következő napon láthattuk, s ott állhattunk, ahol egykoron Csontváry Koszta Tivadar a híres magyar festő festette meg a görög színház romjait. Távolban az Etna a ma is működő vulkán felhőbe burkolózó csúcsával méltóságteljesen emelkedett a hihetetlenül kék ég felé. Másnap indultunk meghódítására, de addig, még volt látnivaló bőven. Hosszas sétánk alatt idegenvezetőnktől hallgattuk a város történetét, mely sokat szenvedett az elmúlt évszázadok alatt, sokszor cserélve hol jó gazdát hol pedig elnyomót. A római korban számos esemény helyszíne volt a város. I.e.132-be rabszolgalázadás tört ki. Később, a bizánci uralom idején állásként szolgált az arab terjeszkedéssel szemben. 902-ben-ben az arabok könyörtelenül elbántak a városlakókkal, a legtöbbjüket felkoncolták. A város ezután többször gazdát cserélt. Keresztény uralom alatt 913-ban újjáépítették, majd 962-ben újra arab kézbe került. Ekkor a várost a győztes hadvezérről, Al-Muizzról Almoeziának nevezik el. 1079-ben a normannok visszahódítják a várost. A normannok uralma alatt a város fontos kereskedelmi és gazdasági központ lett, és számos új épülettel gyarapodott. Az 1675- ben lezajlott messinai lázadás idején Taormina, csakúgy, mint a vecsernye idején, a spanyolok pártját fogta. Az akkori francia király, XIV.Lajos csapatai végül elfoglalták Az olasz egység megteremtésekor a város Garibadi mellé állt, aki 1860-ban helyőrséget állított föl benne.
Másnap Siracusát, Archimedes városát kerestük fel
Siracusa számos látnivalói közül
A Dionüsziosz füle egy barlang mely szintén Szirakúza városában található.
Mesterséges eredetű. Magassága 23, hossza pedig 65 méter. A barlang bejárata egy emberi fül alakjához hasonlít.
A legenda szerint Dionüsziosz vájatta ki a barlangot, és az ide bezárt foglyok beszélgetését kihallgatta. A barlang akusztikája valóban egyedülálló,melyet csoportunk is kipróbált.
A következő napon 500 km hosszú autóbusz útra indultunk a főváros Palermo és Monreale felé, ahol a palermói székesegyházat csodálhattuk meg, mely egykor muzulmán mecset volt, 1135-ben alakították át keresztény templommá.
A Palermótól 8 km-re található Monreale dómját 1174-ben Benedek rendi-kolostorként a normannok alapították, melynek kerengője felejthetetlen látványt nyújtott. Volt részünk hajókirándulásban a Lipari szigetek felé, így láthattuk a még ma is működő Stromboli vulkánt, mely tüzes mennykőt okád ki magából. Látnivalókban nem volt hiány és az időjárás is kedvező volt. A tenger gyönyörű, hívogató hullámaival várta a bátrakat, hiszen a vad csapások hamar beterítették az óvatlan fürdőzőt. Esténként kellemes vacsorahelyeket kerestünk fel, nehezen eligazodva az olasz konyha rejtelmeiben.
A fényképezőgépek folyamatosan szolgálatban voltak, hiszen a sok szép látnivalót meg kellett örökítenünk egy élete. Ez az a hely ahová csak egyszer jut el az utazó, mely utazás számunkra örök élmény marad.
Major Edit
