Magyarországon a fánk fogyasztása a farsanghoz kötődik: a farsangi fánk népszerű böjt előtti csemege, ekkor a keresztény hagyományok szerint érdemes minél több fánkot enni a falánk élvezetek megvonása előtt.
A népi hiedelmek szerint a fánk a párkeresés egyik szimbóluma: a lányok egy-egy fánk ajándékba adásával jelezték a fiúknak szimpátiájukat.
A bálokon, mulatságokon nemcsak díszes ruhakölteményekkel, hanem a magyar konyha klasszikus receptjeivel is találkozhatunk. A legtöbb helyen ilyenkor a zsíros és laktató ételeké a főszerep, hiszen a néphiedelem szerint így lesz jó a termés, az állatok pedig kövérre híznak.
Az Északi-középhegység falvaiban húst, pogácsát, friss töpörtyűt, kolbászt és káposztát kínálnak farsang idején, de a bőséges kínálatban természetesen sehol sem hiányozhat a farsangi időszak jellegzetes finomsága, a fánk, amelynek sok helyen mágikus erőt tulajdonítottak.
Hogy született meg az első fánk?
Egy szellemes krónika szerint ez az édesség egy bécsi pékségből származik. Amikor elhunyt a tulajdonosa, felesége vette át a pékség vezetését, akire reggelente rendszeresen hosszú időt kellett várniuk a vendégeknek, ebből pedig gyakran feszültség is volt. Erre válaszként Krapfenné, a megboldogult pék asszonya egy darab kenyértésztát az egyik vendég fejéhez akarta vágni. A tészta azonban rossz irányba repült, és a sistergő olajba landolt. Az illata azonnal megtetszett a vevőknek, így a véletlennek köszönhetően megszületett az első fánk.
Magyarországon a XIX. században terjedt el. Egyre több helyen vált szokássá, hogy vízkereszttől az egészen hamvazószerdáig tartó farsangi időszak alatt ez a nyalánkság is az asztalra kerüljön.
Külföldi fánkok
A csöröge és a farsangi vagy szalagos fánk száz százalékban hazai süteménynek számít, de ennek ellenére más nemzeteknél is megtalálhatjuk különböző formákban. Szilveszterkor a berlini cukrászdák kínálatából nem hiányozhat a Berliner Pfannkuchen, amit lekvárral töltve és cukorral bevonva kínálnak. Svájcban nagy és lapos, igen ropogós, csörögére emléztető fánkot készítenek, Rómában pedig Szent József napját ünneplik fritella (vagyis fánk) sütéssel.
Süssünk farsangi fánkot!
Sokan megőrülnek érte, mégsem sütnek fánkot, mert úgy gondolják, hogy túlságosan időigényes és bonyolult. Pedig ha megismerjük a fánksütés csínját-bínját, akkor hamar rájövünk, hogy nem is akkora ördöngősség.
Farsangi szalagos fánk
Hozzávalók:
50 dkg liszt
2 dl tej
4 dkg porcukor
3 dkg élesztő
4 db tojássárgája
6 dkg vaj
1 tk vanília kivonat
1 ek rumaroma
1 db citrom (reszelt héja)
1 csipet só, olaj
Elkészítés:
A szalagos fánk elkészítéséhez a lisztet egy nagyobb tálba tesszük. A közepébe lyukat fúrunk, és beleöntjük a langyos tejet. A tejbe tesszük a porcukor felét, majd belemorzsoljuk az élesztőt, és rátesszük a maradék porcukrot.
Hozzáadjuk a tojássárgákat, a felolvasztott vajat, a vaníliakivonatot, a rumot és a sót.
Összedolgozzuk, és addig gyúrjuk, amíg sima tésztát kapunk.
Letakarjuk egy konyharuhával, és meleg helyen 1 óra alatt a duplájára kelesztjük.
Ha megkelt, lisztezett felületen ujjnyi vastagságúra nyújtjuk, és köröket szaggatunk belőle.
Ezután letakarva további 15 percig pihentetjük.
Egy mélyebb serpenyőben annyi olajat hevítünk, hogy a fánkok „derekáig” érjen, vagyis ne érjenek majd a serpenyő aljára sütés közben. A fánkok közepét benyomjuk, majd kis adagokban, a lyukas oldalukkal lefelé sütni kezdjük, és lefedjük.
Ha megsültek, megfordítjuk, és fedő nélkül készre sütjük. A megsült fánkokat papírtörlőre szedjük, majd ízlés szerint porcukorral és lekvárral tálaljuk. (mindmegette.hu)
(SzK)
