Szerinte a pszichológiában ennek a szónak a definícióját arra használják, hogy „megfogalmazható legyen az az érzelmi helyzet, amiben élünk, és amelyen olykor változtatni kellene”.
Maradni a megszokottban…
Képzeljük el, hogy megváltoztatjuk bejáratott panziós nyaralásunk helyszínét, és helyette a vadvízi evezést választjuk, ahol majd sátorban fogunk aludni. Készülődés közben áthat minket az újdonság öröme, azt érezzük, hogy merészek, rugalmasak vagyunk. Pakolás közben azonban érzékeljük, hogy olyan holmink nem nagyon van, ami az útra kellene. Megvesszük tehát a vízhatlan zsákokat, matracokat, ruhákat, és elindulunk.
A helyszínre érve nagy nehezen felverjük a sátrat, kipakolunk és szétnézünk. Ebben a helyzetben a természet lágy öle még nagyon vonzó, egészen alkonyatig. Akkor megérkeznek a szúnyogok, kiderül, hogy a magunkkal hozott riasztó teljesen alkalmatlan. Négyszáz csípéssel a végtagjainkon mászunk be a sátorba, hogy aludjunk egy jót. Bent nagy meleg van, és később majd az is kiderül, hogy két polifom matrac kellett volna a hálózsákunk alá, mert olyan kemény és egyenetlen a talaj, hogy reggelre összetörve ébredünk. A kis gázmelegítőn kotyvasztott kávé sem hasonlít panziós nénink reggeli forró és finom capuccinójához, és nincs a közelben friss péksütemény, csak olvadt csokis kekszet meg májkrémet majszolhatunk…
A víz hideg és nagy a sodrás. Az eligazításon nem mindent értettünk pontosan, a víz durván fröcsköl és egy idő után az evezés nagyszerűsége is átválthat abba az érzelmi üzemmódba, ahol már csak túl akarunk lenni a remek nyaraláson. És ha kibírtuk a hetet, hazaérve, akkor azok a sokak számára ismerős mondatok hangozhatnak el: soha többet nem megyünk máshová, csak, amit már megszoktunk…
Sokan élnek le egy életet úgy, hogy azt még a rosszal együtt is elfogadják, sőt ragaszkodnak hozzá (gondoljunk csak a tévében látható Gyűjtögetők sorozatra). De vannak, akik ha kezdik nem jól érezni magukat a bőrükben – pl. már azért lakást váltanak, mert a szomszéd kutya ugatását nem tudják elviselni – azonnali változtatáson kezdenek gondolkodni. De tudni kell, hogy a kilépés a mi szeretett, vagy csak megszokott (eseteg rossz) körülményeink elhagyását vonja maga után, és többnyire megviseli az embert.
Ne a kudarcot nézzük
Előfordul – mint napjainkban és köreinkben is -, hogy oly mértékben változik körülöttünk a világ, hogy ezek hatására kényszerülünk változtatni megszokott életkörülményeinken, életmódunkon, sőt a gondolkodásmódunk is. És ha már nagyon nem érzik jól magukat addigi komforzónájukban, változtatni akarnak. A lemondás a megszokottól viszont gyakran komoly érzelmi megrendüléssel, félelemmel és fájdalommal jár. Emiatt is van, hogy az emberek olykor elakadnak, visszakoznak, és nem vállalják fel az újabb nekirugaszkodást. Mások egyszerűen nem akarják észrevenni, hogy megváltozott körülöttünk a világ (talán azt sem igazán, hogy már a nadrágszíjat is össze kell húznunk)
Azt már tudjuk, hogy mostani élethelyzetünkben rendkívül fontos a mentális egészségünk. Meg a kitartás és az optimizmus. Jó lenne, ha ezek lennének mindnyájunk kiapadhatatlan képességei, mert ezekkel legyőzhetjük a nehézségeket – állítja esszéjében Tari Mária pszichoanalítilus. Ha kutatni kezdünk, akkor a sikeres és komoly lelkierővel rendelkező karakterekre jellemző tulajdonságok között sok olyat találunk, amelyeket a mindennapjainkban mi is gyakorolhatunk. Tanulhatunk tőlük. Ezek nagy része tehát fejleszthető képesség, akkor is, ha olykor nehéznek vagy elképzelhetetlennek tűnik számunkra, hogy képesek lennénk változtatni az attitűdünkön vagy az érzelmeinken, amelyekkel a világot megéljük.
Kiapadhatatlan képességeink
„Amikor azon gondolkozunk, hogy másoknak miért könnyebb, miért sikerül nekik minden, nekünk meg alig valami, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy irigység vagy rivalizáció helyett inkább okulni kellene a példáikból. Akit erősnek gondolunk, sokszor úgy látjuk, mint akinek mázlija van, hogy ilyen. Akit sikeresnek, arról szívesen fantáziáljuk azt, hogy nyilván tolják a szekerét. De vannak nagyon sokan, akik a saját – nem híres vagy publikus – életükben, hihetetlen rugalmassággal és bölcsességgel élik meg a problémákat, ami aztán abban segíti őket, hogy mindig tovább léphessenek.
Ha kutatni kezdünk, akkor a sikeres és komoly lelki (mentális) erővel rendelkező karakterekre jellemző tulajdonságok között sok olyat találunk, melyeket a mindennapjainkban is megtanulhatunk tőlük és gyakorolhatjuk. Ezek nagy része fejleszthető képesség, ha olykor nehéznek vagy hihetetlennek látszik is, hogy változtatni tudunk az attitűdünkön vagy az érzelmeinken, amelyekkel a világot megéljük. Gyakran látunk olyan destruktív érzelmi működést is, ami az illetőt passzívvá teszi és amit önigazolással igazol. Létezik olyan élethelyzet, amiből igen nehéz kiszabadulni, de elképesztő történeteket is lehet hallani, amikor az emberek ilyen helyzetből felállnak és küzdenek.
Hozzáteszem: ez a tanulás egészen biztos, hogy nem megy magától. Ehhez akaraterő meg kitartás kell, és folyamatos gyakorlás minden élethelyzetünkben. De kell hozzá némi motivációs löket is, meg praktikus, okos és hasznos tippek. Ha tétlenek maradunk, az csak félelmet és bizonytalanságot okoz, de ha cselekedni kezdünk, az bátorságot és önbizalmat generál. És ha sikerül, akkor meglehet, hogy egy más világ nyílik meg előttünk. Bíztatásul Rubin Sharma kanadai író (aki nagy sikert aratott A szerzetes, aki eladta a Ferrariját nevű sorozatával) egy ide illő mondatát idézem: „Ha kilépsz a komfortzónádból, akkor, ami egykor ismeretlen ijesztő volt számodra, egy idő után normálissá válhat.” Jó, ha ilyenkor nem a kudarc miatt aggódunk, hanem inkább az esélyek miatt, amelyeket elszalaszthatunk, ha meg sem próbáljuk. Gondoljuk meg: a kockázat is az életünk része. Nem is beszélve arról, hogy a nehézségekből való kilábalást keresve is kaphatunk olyan tanulságos leckéket, amiket hasznosíthatunk életünk során. De ha tétlenek maradunk, az sokszor félelmessé válhat és bizonytalanságban tarthat mindent. Ha cselekedni kezdünk, a bátorság is megjön.
Járatlan úton kell elindulni
„Ha valaki tisztában személyisége fő mozgatórugóival, és azzal, hogy milyen képességei vannak és milyen érzelmek jellemzik, az meg tudja tartani belső szabadságát, és lehetővé teszi azt, hogy különböző élethelyzetekből konstruktívan tudjon kijönni. Mindenki kerülhet olyan élethelyzetbe, ami számára kilátástalannak tűnik. Önmagunk problémáit érdekes „kifilézve” szemlélni ahhoz, hogy rájöjjünk: hol futottak széjjel a vágyaink és a realitás, amelyben élnünk kell. Ehhez viszont gondolkodnunk kell, mert meglehet, hogy több területet kellene átvizsgálni és átrendezni az életünkben. Járatlan úton kell elindulni és felfedezni önmagunkat, vagyis a saját életünket.”
Vadvizeken száguldani csodálatos, felejthetetlen élmény. Életemben csak egyszer próbáltam Boszniában, a vad Neretván, vastag felfújt dzsekiben védekezve a ránk zúduló víz elöl. És a víz ott is hideg volt. Féltem, persze, hogy nagyon féltem. Velem levő barátaim közül a nálam jobban félők maradtak a parton, csak néhányunkat öltöztetett fel és segített be a kajakba a vezetőnk, és még lélegezni se tudtunk, amikor már megkezdődőtt a száguldás az éles kősziklák között.
Mára kinőttem a száguldás korából. De ha hívnának, Isten uccse, megint elmennék! Aludnék sátorban pokrócba begubózva, és reggel a hideg műkávét kortyolgatva örülnék annak, hogy másodszor is részem lehetett egy második csodálatos kalandban…
R. V.
