Advent megközelítései:
Advent időszaka egy belső utazás, amikor önmagunkon dolgozhatunk. Minden évben lehetőséget kapunk ilyenkor egy mély, belső, spirituális összekapcsolódásra önmagunkkal, finomabb, Lelki-Isteni részeinkkel. Ez az időszak a négy belső erény – Igazságosság, Bátorság, Mértékletesség, Bölcsesség – kidolgozásáról szól, melyek egyfajta oszlopai belső terünknek, stabilitásunknak. Létrehozzák bennünk azt a Szent Teret, ahova megérkezhet Szellemünk, Lelkünk a Fény ünnepekor, Karácsonykor. (omniverzum.hu/)
ÁDVENTI SZENT IDŐ a katolikusok szemével
A karácsonyi ünnepkör bevezető része az ádvent. A neve a latin adventus, azaz eljövetel szóból származik, és ez a név jelzi, hogy ez az idő az Úr eljövetelére emlékeztet. Ezt az időszakot három vonás jellemzi: 1. Ádvent az imádság ideje; 2. Krisztus eljövetelére való várakozás és a Messiás utáni vágy; 3. A Szűzanya tisztelete.
1. Ádvent, mint bűnbánati idő. Minthogy az egész karácsonyi ünnepkör kialakulására a már meglévő húsvéti ünnepkör volt hatással, azért az ádvent, mint előkészítő idő hasonlít a nagyböjtre. Ezért első jellemvonása a bűnbánat, mert imádságra serkent. A szentleckében Szent Pál apostol önmegtagadásra, bűnbánatra, böjtre, imádságra és az erények gyakorlására figyelmeztet. Az evangéliumok közül az első az utolsó ítéletről, a többi Keresztelő Szent Jánosról szól, és mind arra intenek, hogy tartsunk bűnbánatot és így készítsük elő az Úr útját. Egyes szerzetekben még ma is böjt van ádvent szerdáin, és ilyenkor ünnepélyes menyegzőt sem szabad tartani. Mindazonáltal az ádvent nem olyan szigorú idő, mint a negyvennapos nagyböjt, mert teli van bizalommal és reménnyel.
2. Ádvent az Úr eljövetelére való várakozás ideje. Az Úrnak hármas eljöveteléről szól a liturgia: történelmi eljöveteléről a múltban; kegyelmi eljöveteléről ma is minden ember lelkében, a jelenben; és utolsó eljöveteléről a jövőben, a világ végén. Mint gyermek, ki Betlehemben született; mint Üdvözítő, ki ma is lelkünk megváltója; és mint Bíró, aki felhőtrónján ítél eleveneket és holtakat.
Első eljöveteléről úgy emlékezik meg az Egyház, hogy lélekben visszahelyezkedik a Krisztus előtti korszakba. Ahogy ebben az időben vágytak az igazak a Messiás után, ahogy ők imádkoztak eljöveteléért, úgy vágyódik és imádkozik az Egyház ma is a liturgiában.
Második, kegyelmi eljöveteléről úgy emlékezik meg a liturgia, hogy egyrészt int az Úr útjának előkészítésére, másrészt valóban elő is készít ádvent liturgiájával, hogy méltán fogadhassuk szívünkbe az Urat.
Harmadik eljöveteléről az első vasárnapi evangélium szól. De ezen kívül egész ádvent tele van az Úr eljövetelének gondolatával. Az utolsó ítéletre eljövő Úrról a keresztény ókorban is úgy gondolkoztak, mint a középkor „Dies irae” himnuszában – félve és remegve az igazságos bírótól. Azonban egyúttal mint a győzelem és az öröm boldogító napját várták Krisztus dicsőséges eljövetelét.
Így tehát egész földi életünk nagy ádvent, amelynek az Úr Jézusnak színről-színre való látása lesz a karácsonya. Ebből a szempontból az egész egyházi év tulajdonképpen ádvent, mert évről-évre megismétlődő misztériumaival az egész Egyházat a nagy napra készíti elő, „Krisztus napjára”.
3. Végül ádvent a leggyengédebb Mária-tisztelet ideje. Hogy is ünnepelhetné az Egyház ádvent idején az eljövendő és várva-várt Üdvözítőt anélkül, hogy ne gondolna a Szűzanyára, ki szíve alatt hordozta, akit az egész világ várt. Ezért teljes joggal nevezhetjük ádventet liturgikus Mária-hónapnak. Erre szolgálnak a Mária-köszöntéseken kívül elsősorban a roráte misék. Szép, igazán finom szimbólum van abban, hogy a hajnal pirkadásakor mondják ezeket a miséket, mert Mária a hajnal, aki jelezte, hogy jön Krisztus, a világ világossága, az igazi Nap. (katolikus-honlap.hu)
Budaörsön az adventi hajnali szentmisék (vasárnap kivételével) reggel 6 órakor kezdődnek a katolikus templomban.
SzK
