A magyar etimológiai szótár szerint:
karácsony – ‘Jézus születésének ünnepe’.
Szláv eredetű szó: szerb-horvát, szlovák Kračun, ukrán kracsun. Ezek egy ősszláv korcsun (‘lépő’), azaz ‘napforduló’ származékai. A magyar szóban a szóeleji mássalhangzó-torlódást ejtéskönnyítő magánhangzó oldotta fel, a szóvégi -n palatalizálódott.
Más forrásból merítve érdekes dolgokat találunk:
A magyarok Kárpát-medencébe településekor a területen jelentős szláv népességet találtak, akik már pár évszázada gyakorolták a kereszténységet. A magyarok közül az első megtérők egy része Bizáncból vette föl a keresztet, és ebben nagy részt vállaltak a szláv hittérítők.
Karácsony szavunk is tehát a keleti kereszténységből származik, valószínűleg a szláv nyelvű bolgároktól vehettük át, ahogy a kereszténységgel kapcsolatos szókincsünk meghatározó részét is a délszlávoktól kölcsönöztük. Egyes bolgár és macedón nyelvjárásokban még megvan ez a крачун (kracsun) szó, melynek eredeti jelentése ’forduló, napforduló’ lehetett. Ez a téli napfordulóra utal: a naptári év legsötétebb napja Luca napja és karácsony közé esik, és a pogányságban is fontos ünnepnek számított. Többek között ennek a télfordulós ünnepnek is köszönhető, hogy a nyugati kereszténységben Krisztus születését nem január elején, hanem december végén ünneplik.
Európa másik szegletében, Skandináviában is a téli napforduló neve vált az ünnepévé: a jul (dán kiejtéssel júl, svédül, norvégul kb. jűl), izlandi és feröeri jól (kb. joul) egyaránt a vikingek által jól-ként emlegetett télünnepre utal.
Szintén ismerős lehet a hírekből, amikor a finn Télapó, a Joulupukki Magyarországra látogat: az ő nevében (joulu = karácsony) is ez a szó bújik meg (a pukki pedig kecskebakot jelent, vagyis a télapó finnül „karácsonyi kecske”). Finn rokonaink, akárcsak az észtek (jõulud) és a lappok is (pl. északi számi nyelvjárásban juovllat) az egykori germánoktól leshették el a kifejezést…
A téli napfordulóhoz hasonlóan a naptár kezdetét jelöli a bolgár Коледа (koleda), belarusz Каляды (kaljadi) – a magyarba került kolendálás is ezzel függ össze –, és a litvánban a szlávoktól jövevény Kalėdos (kaljédósz), ahogy a baszkok pedig ’új nap’-ként emlegetik a karácsonyt: Eguberri. Ez tulajdonképpen egybecseng a karácsony egyik üzenetével, vagyis egy új időszak kezdetét jelöli, hiszen Jézus születése egy új fejezetet nyitott az emberiség (üdv)történetében.
Szentséges éj, Krisztus ideje
Igazán szép és költői a német nyelvterületen elterjedt Weihnachten, vagyis ’Szentséges éj’ megnevezés, és a napszakra való utalással ellentétben december 25. és 26. szintén ezzel jelölendő a németben, de csak 24-én este 6-tól illik használni… E német szó különös módon jutott el a csehekhez és szlovákokhoz: első tagja, a Weih megmaradt, csak kicsit megváltozott, a második tagjában pedig ott érzékelték az ’éj’ szót, amelyet kicseréltek a saját szavukkal, így jött létre a cseh Vánoce és a szlovák Vianoce.
Európa kisebb nyelvein pedig, mint a luxemburgi Chrëschtdag (kb. hrhezsdah) és a fríz Krysttid (krisztít) a karácsonyt Krisztus napjának, Krisztus idejének hívják, és ezt a szent, vagyis „illendő idő”-t őrzi a kihalóban lévő németországi szorb Hody (hodü), és a lengyelországi kasub Gòdë (guedö).
Jézus születésnapja
Kevésbé költői, de annál lényegretörőbb a karácsonyra „születés”-ként hivatkozni, ahogy teszi ezt a görög: Χριστούγεννα (hrisztújjena), melynek ógörög előzményét sajátította el az etióp egyház – ma amharául és tigréül ገና (vagyis genna). Milyen meglepő, hogy az ógörög ilyen messzire, Afrikáig éreztette hatását! Számos más, ókor óta keresztény népnél is ez a karácsony szó eredeti jelentése, mint pl. a grúz შობა (soba), örmény Սուրբ Ծնունդ (szurph cönund, „Szent születés”), de többfelé a világban még az újabb korban megkeresztelkedett népek nyelvében is igyekeztek inkább tükörfordítással visszaadni az ünnep központi mozzanatát.
Az újlatin nyelvek: spanyol Navidad (nabidad) szintén a születésről emlékezik meg; az olasz Natale, francia Noël, katalán Nadal (nödal), portugál Natal (brazilosan natau) pedig a latin nātālis diēs Dominī, vagyis az ’Úr születésnapja’ kifejezést rövidítette.
Körülöttünk egyébként és tőlünk keletebbre a szláv nyelvek java is Isten születésének, Krisztus születésének nevezi a karácsonyt, vagy ezt rövidíti le, de általában többféle kifejezés is használatban van egyszerre. Szlávul Bog, Boh ’Isten’ világít a lengyel Boże Narodzenie (bozse narodzenye), horvát és szerb Božić – Божић (bozsicsj) szavakban. A ruszin Ріство (risztvó), ukrán Різдво (rjizduó) és orosz Рождество (razsgyisztvó) pedig csakúgy a ‘születés’-re rövidült változat.
Xmas
Így el is érkeztünk tehát a világon talán egyik legnagyobb hódítást bejárt, karácsonyt jelentő szóhoz: az angol Christmas (kb. kriszmösz), humorosan Xmas cseppet sem humoros, sokkal inkább magasztos kifejezésből jött létre. A ’Krisztus szentmiséje’ szóösszetétel mára erősen elhomályosult, a nem kifejezetten vallásos tömegek számára még talán maga Krisztus sem ismerhető föl benne. Pedig párhuzamát láthatjuk a hollandban és flamand változatában is: Kerstmis (kersztmisz), a búr telepesekkel pedig eljutott Afrika téli csücskébe is (Kersmis).
Az évszázados gyarmatosítás és globalizáció eredményeképpen afrikai, indián, óceániai, és ázsiai őshonos nyelvek tömkelegében honosodott meg az angol jövevény még ott is, ahol gyarmatosítók nem, de az amerikai kultúra jelentős hódításokat végzett.
Noha egyes nyelvek igyekeznek saját kifejezést találni Jézus születésének tiszteletére, ezek helyenként talán csak a vallásos közegben tudnak meghonosodni.
A média, a filmek és a fogyasztói társadalom a karácsonyt is világi, tékozló, pazarló és kirakati szintre húzza le sokszor. Maga a szó is, karácsony, végérvényesen összefonódott a csillogással, ajándékozással… Azonban a karácsony elnevezésének homályba vesző jelentései valamit tükröznek a korábbi szakrális vagy praktikus eredeti tartalomból, amelynek elnevezéséül valaha születtek. Ez is jól mutatja, milyen fontos tisztában lennünk szavaink – és főként a hitélettel kapcsolatos szavaink – származásával, amelyek gyakran valódi mélységekről és magasságokról tanúskodnak. Csupán hajlamosak vagyunk megváltoztatni, kiüresíteni vagy elfelejteni ezeket… (Forrás: ujvarosonline.hu, idézetek Antal Gergely írásából)
Csak annyit: ezzel egyetért a szerkesztő is.
SzK
