A hírek szerint, ennek a csábító és szívvidító programnak a hallatára a negyvenes hölgyek a szó szoros értelmében ostrom alá vették a klubhelyiséget. Zsibongva tárgyalták meg a jövőt, ami rájuk vár, az életet, ami csak most kezdődik. Abban mindnyájan egyetértettek, hogy a világ méltatlanul sorozza be őket az „öregek” közé, és egyetértettek abban, hogy legfőbb ideje, hogy ezt a tévhitet eloszlassák.
Ne tagadjuk le a korunkat!
Az első összejövetel kitűnő hangulatban indult. Miss. Adam, az egybegyűlt fiatalság vezére olyan ügyesen beszélt, hogy minduntalan felcsattant a taps. Azzal kezdte, hogy a világháború után ugyan kitolódott a nők ifjúságának határa, de ennek előnyeit a negyvenen felüliek nem élvezik. A jó ég tudja, miért, de a társadalomban valahogy megrögződött az az elavult felfogás, hogy negyven évig a fiatalok közé számít a nő, de azután már az öregek között a helye. „Érthetetlen és igazságtalan ez az osztályozás! – fejtette ki Miss. Adam -. „Épp úgy nincs alapja, mint annak a Balzac-korabeli felfogásnak, amely már a harmincéves asszonyokat is elparentálta öregnek. Miss. Adam nagy helyeslés mellett idézte fel a görög Helénát, aki túl volt a negyvenen, amikor Párist elbűvölte. És Kleopátra is túl a negyvenen hódította meg Antoniust. És egész Amerika rajong Mae West-ért, aki negyvennyolcéves és ennek ellenére ma is óriási sikerrel alakítja a hódító nőket a filmvásznon. No, és a windsori hercegné? Ő tudvalevőleg már a negyvenkettedik évét taposta, amikor Edward lemondott miatta az angol trónért… „
Tény, hogy a sport, a kozmetika, az egyszerű öltözködés és a munkavállalás megfiatalította a nőket, de legyen bármilyen ragyogó külsejű és életvidám, ha megtudják, hogy négy évtized van mögöttük, mindenki csak legyint… „Bevett szokás, hogy a nők azzal védekeznek, hogy legtagadják a korukat, de ez a védekezés kétes értékű. Ezért ez a letagadási kényszer nem folytatható!” – jelentette ki igen erélyesen Miss Adams, majd így folytatta: – „Ezért a klub szervezői elhatározták, hogy a tagoknak kötelességük nyíltan bevallani a korukat! Ha egy nő fiatalnak érzi magát, nem érzi az öregség pihenni vágyását, ha fáradság nélkül végzi a munkáját, ha sportol és részt vesz a társasági életben, addig joggal számíthatja magát a fiatalok közé. Semmi oka nincs restellni éveit!”
A hölgy utolsó szavait síri csend követte… Az ottlevők elképedve néztek egymásra. A társaságban, a baráti körben, ahol eddig harmincat vallottak be és legfeljebb harmincötnek tartották őket, most kacagva jelentsék be, hogy holnap lesz a negyvenvalahanyadik születésnapjuk? És még hencegjenek is vele?
A keserű tépelődésnek Miss. Adam azzal vetett véget, hogy kijelentette: „ Aki nem érez magában elég lelkierőt évei bevallásához, azt nem vehetjük fel a klubba: „Értsék meg hölgyeim, ha most erre nem szánjuk el magunkat, soha nem fogjuk elérni, hogy a fiatalok közé számítsanak bennünket! Lehet, hogy eleinte kellemetlen perceink lesznek, de vállalnunk kell ezt az áldozatot a jövőnk érdekében.” Végül hozzátette: – „Meg vagyok győződve arról, hogy ha ezer és ezer fess, jó külsejű hölgy jelenti ki egyszerre, hogy túl vagyok a negyvenen, az emberek kellemesen fogják konstatálni, hogy ez a korosztály még milyen fiatal…”
Ennek az érvnek már volt bizonyos hatása. Napokon át tartott a tanácskozás. Miss. Adamnak már teljesen elment a hangja, de végül ötezer hölgy belépett a klubba. Ötezren fogadták meg, hogy harsogni fogják a negyvenévesek igazát…
Ez a kiteljesedés ideje…
És hogy mi lett a hölgyek távoli, és a sok évtizeddel ezelőtti lázadásából? Az, hogy a világ olyannyira megváltozott, hogy már nem kellett lázadoznia az ötveneseknek, sem Amerikában, sem a világ más részein (még nem mindenütt) a korhatár-átsorolás érdekében, nekünk már természetes, hogy az ötvenesek is fiatalok…
Az interneten nemrég talált találtam eegy kis versikét:
„Negyven felett igazán szép a nő,
Már kiül a belső,
Meghozza gyümölcsét az élet,
Meglátni, ki a finom, érett,
Sokuk arcán mennyei szépség ül,
Nőiességük kiteljesül,
Az értő szem őket nézi,
Ki szerencsés, karjukban végzi…”
És hogy valójában micsoda ”bűvös kor” lett a hölgyeknél a negyven feletti, azt az interneten elkövetett további keresgélésem is látványosan bizonyíthatja. Csak egy kis ízelítő a sokból:
„A nő negyven felett a legjobb, ő az igazi! Még fiatal, de már tapasztalt, mindent tud, elbűvöli a párját és tágabb környezetét. Ez a kiteljesedés ideje…”
„A negyven éves nő kiforrott személyiség, ismeri önmagát és az elvárásait. Nem kell a kicsi szívét pályolgatni, de már azt sem várja el minden nap, hogy azt hallja a férfiaktól: milyen dögös vagy…”
„Nem kell elrejtenie semmit, nem kell rábólintania mindenre, nem kell lenyelnie semmit, de nem fogja elviselni soha, ha egy férfi gazemberként viselkedik vele.”
Akár csattanónként, megosztom Önökkel még azt a véleményt, amit a Szex és New York című nagysikerű amerikai film négy főszereplője állít a negyven feletti férfiakról:
„Olyanok, mint a keresztrejtvények. Idegesítők és megfejthetetlenek. Trükkösek, bonyolultak, és soha nem lehetünk biztosak benne, hogy megvan váratlan kérdéseikre a biztos válaszunk…”.
R. V.
