Nem győzhet az, ami megszilárdult

2022-02-05 | Budaörs
Szinte hihetetlen, de egy virág okozta a világtörténelem első modern pénzügyi válságát. A krach a tulipánhoz kötődik és a 17. század elején történt Hollandiában. A holland tulipánmániát azóta is a spekulációs őrület tankönyvi példájaként emlegetik.

Az oszmán-törtök birodalom terjeszkedésével jutott el és hódította meg Európát is a tulipán. A nők sokszor ékszer helyett is ezt tűzték magukra. A tulipán nagyon hamar a gazdagság és a státus szimbólumává vált és őrült roham indult a birtoklásáért. Olyannyira divatba jött, hogy az emberek hajlandók voltak esztelenül nagy összegeket kifizetni a tulipánhagymákért. Sok ember pénzzé tette a vagyonát, hogy tulipánhagymába fektesse és ezzel kereskedjen. A tulipánhagyma mánia lett, és a kereskedés jövedelmező szektorrá nőtte ki magát.

A kereskedés határidős piacon történt, hiszen a hagymák csak a nyár folyamán kerülhettek az új tulajdonosok kezébe, tehát az értékesítés egy „jövőbeni teljesítésre” kötött szerződés volt. A piacon eleinte csak a kereskedők kereskedtek, de idővel megjelentek a spekulánsok is, és ettől kezdve a hagymák ára meredeken emelkedni kezdett. Egyes állítások szerint a tömegpszichózis odáig fajult, hogy a tulipánhagymák ára tizenkétszeresére nőtt, más források szerint bizonyos hagymafajták ára megötvenszereződött! Eladtak három darab különleges hagymát Amszterdamban olyan áron, amiből egy egész házat meg lehetett vásárolni.

Aztán néhányan rájöttek, hogy valami nem stimmel és elterjedt a hír, hogy az árak esni fognak. 1737 februárjában a feljegyzések szerint egy hagyma ára már a vöröshagymáéval lett ellenértékű. A bukás hatalmas volt és fájdalmas, sokan jutottak koldusbotra és a holland gazdaság is hosszú ideig nyögte a következményeket. A hatóságok ezután léptek, és elrendelték a tulipánkereskedelem rendszabályozását.

„A láthatatlan kéz”
Hosszú idő óta folyik az a vita, hogy az államnak mikor és mennyire lehet és kell beleavatkoznia a piac működésébe.
A klasszikus liberális iskola szerint a lehető legkisebb módon, mert működik a „láthatatlan kéz”, amely a piaci árakat szabályozza. Ez a folyamat alakítja ki a „természetes árat” és biztosítja a piacon értékesítendő termékek magas fokú minőség melletti alacsony árát. De ez csak a teljesen szabad és egyenlő verseny esetén igaz!

A mai helyzet beavatkozást kíván
Recseg-ropog a régi gazdasági világrend. A csiphiány, a szállítási költségek emelkedése, a növekvő energiaárak, mind-mind a covid- járványt követő gazdasági válságtünet. Vannak közgazdászok, akik szerint a bajt tetézi, hogy egy sor ágazatban monopóliumok alakultak ki és most a multik elérkezettnek látják az időt, hogy nagyobb haszonra tegyenek szert. A helyzet tehát beavatkozást kíván, mielőtt a spekuláció és a tömegpszichózis miatt nehezen kezelhető helyzet alakulna ki. Rendkívüli időkben rendkívüli döntésekre van szükség.

Nos, a magyar kormány több körben is beavatkozott. Maximálta a benzin és a gázolaj literenkénti árát, majd kamat-stoppot, legutóbb pedig ár-stoppot vezetett be hét alapvető élelmiszerre. A liberális szakemberek azonban ezzel nem értenek egyet, és van néhány magát konzervatívnak valló közgazdász is, aki azt állítja, hogy ez a lépés piac- és versenyellenes.

Nincsenek alapreceptek
De vajon mindenre a verseny a megoldás? A piac mindenható? A konzervatív gazdasági politikában dogmaként kell kezelni a versenyt? Mert ha igen, akkor az fogalmilag már nem konzervatív. A konzervatív politika központjában az ember áll és célja a közjó. Nincsenek dogmák, nincsenek alapreceptek. Azt kell tenni, ami az embereknek jó, és úgy, ahogy a helyzet megkívánja.

A zseniális orosz filmrendező, Tarkovszkij mondja Stalker nevű filmjében: „Mikor az ember megszületik, gyenge és rugalmas, mikor haldoklik, kemény és erős. Mikor a fa nő, zsenge és rugalmas. mikor száraz és merev, akkor haldoklik. A keménység és az erő a halál kísérői, a rugalmasság és a gyengédség a lét frissességét fejezik ki. Ezért nem győzhet az, ami megszilárdult.”
R. V.

Forrás: (Ufi)

Megosztás