Azután a tesók sorban gazdisodtak, az egyesbe új kölykök költöztek. Azonban Nicolra még nem mosolygott rá a szerencse, ő csak a 6-os kifutóba cuccolt át, néhány hasonszőrű, vidám serdülő kutyus közé. Testvérei támasza nélkül kölykös önbizalma elpárolgott, bár bandázik új lakótársaival, az új helyzetekre félénken, riadtan válaszol.
Itt az ideje megismerkednie a pórázzal, a kinti, rácsokon túli világgal!
Hajrá, kislány!
Elsőre nem ment simán. A kiskutyáról egy irodalmi alak, a Félőlény jutott eszembe. A kifutóban bizalommal jött hozzám, de amint kikerült a rácsok mögül, rémült ugrálásba kezdett, még a nyakörvből is kibújt. Pánikban menekült, szerencsére önkéntestársam karjaiba. Nem adtuk fel, kapott egy hámot is a biztonság kedvéért, amiben azután szépen lecövekelt a menhely kapujában. Ölben vittem ki a rétre, ahol a benzinfalók rémisztgették szegény kiskutyát. Sok simogatással, biztatással végre elindultunk. És azonnal a másik végletbe estünk, a minden ízében remegő kis félőlény átlényegült izgatott felfedezővé, én pedig pórázzsonglőrré. Ha le kellene rajzolnom az ösvényen az útvonalunkat, kb. egy EKG-görbe jönne ki a végén. Boldog és teljesen kiszámíthatatlan izgalommal cikázott az ösvény két oldala között. Egyetlen apró illatmorzsát sem akart kihagyni. Ha másik kutyussal találkoztunk, ismét elfogta a menekülési ösztön, ilyenkor leguggoltam hozzá, átöleltem. Kis szíve majd kiugrott az izgalomtól.
Második sétánkon, bár remegve, a lábamhoz bújva, de saját lábán kocogott ki a rétre. Ott újra előbújt belőle a szertelen, vidám, mindenre kíváncsi kiskutya. Felfedező kedve ismét töretlen lelkesedéssel hajtotta, azonban sokkal gyakrabban tudtam magamhoz csalogatni simogatásra, szeretgetésre. Másodszorra már azt is tudta, mellettem biztonságban van. Ha megijedt, inkább gyorsan a lábamnak vetette az oldalát és onnan figyelt, esetleg vakkantott néhányat. Ha éppen simogattam, amikor feltűnt egy másik kutya – és igyekeztem, hogy így legyen 😉 -, már alig figyelt rá, nem hagyta magát kizökkenteni a simogatás nyújtotta örömök élvezetéből.
Nicol szertelen, vidám kiskutya, aki még kicsit félénken, ezért néha kiszámíthatatlanul reagál az őt ért impulzusokra. Azonban nagyon okos, jól tanítható, ha biztonságban érzi magát melletted, bizalommal és szeretettel viszonozza a törődésedet. Imádni való, vidám pofijával, kedves természetével sok vidámságot, örömöt visz az életedbe, ha te is úgy akarod.
További képeket és információkat a Budaörsi Állatmenhely honlapján lehet találni. Személyesen vagy telefonon lehet érdeklődni a menhelyen vagy a 06-70/601-6700 telefonszámon.
Fekete Adrienn
