Mert az például egészen biztos, hogy az 575 ponttal hasító Szingapúrhoz képest 473 pontos magyar teljesítményen továbbra sincs mit ünnepelni, cserébe jó sok mutatón lehetne s kellene bőven javítani –
Ugyanakkor az is csúnyán megbukik ezen az utóteszten, aki felemelt mutatóujjal kezdi magyarázni, hogy lám, ilyen az, amikor egy kormány egyetlen nagy összeszerelő-üzemmé akarja silányítani az országot. Avagy íme, ez az eredménye annak, amikor egy oktatáspolitika célja a megfelelő számú bamba biorobot kitermelése.
Nehéz ugyanis nem észrevenni, hogy a legutóbbi felméréshez képest Magyarország az uniós tagállamok között (ha Portugália látványos visszaesése miatt is, de) egy hellyel előrébb lépett.
PISA-pontszáma pedig gyakorlatilag megfelel az aktuális német, norvég és francia eredménynek – mondhatni bármennyire tiltakoznak, immár papírjuk is van a Németországban élő magyar szülőknek arról, hogy a végeredményt tekintve a magyarral azonos szintű oktatási rendszerbe „menekítették” gyermekeiket.
De úgy általában elcsöndesedhetnek azok is, akik a „hanyatló Nyugat” szókapcsolatra látványos és hangos röhögésben szoktak kitörni, mondván, köszönik, arrafelé továbbra is bőven jól állnak: 2018-hoz képest a magyar mínusz 8, illetve mínusz 3 ponttal szemben Belgiumtól Svédországon és Németországon át Hollandiáig matematikából 15-27 pontos, szövegértésből 14–26 pontos visszaesés tapasztalható;
Utóbbi készségterületen a holland diákok a 2012 óta tartó folyamatos és egyre gyorsuló (tehát messze nem csupán Covid-specifikus) zuhanórepülés után tavaly 459 pontot értek el, ami annak fényében, hogy az igazán nem brillírozó magyar iskolások 473 pontot hoztak össze, kevéssé meggyőző eredmény (Magyarországon a 15 évesek 74 százaléka üti meg szövegértésből az alapszintet, Hollandiában 65 százalék).
Románia egyébként egységesen 428 pontot teljesített (olvasásból náluk 51 százalék ugrotta meg a minimumot), ezzel Brunei és Katar között végzett, 14 hellyel Magyarország mögött és tizenkettővel megelőzve Bulgáriát (ahol a 15 évesek 47 százaléka érti minimálisan, amit olvas) – efölött kárörvendeni semmiképp se lenne helyénvaló, ám a szikár tény mégis rögzítendő, mielőtt valamely negyedéves GDP-eredmény miatt megint tömegek követnének el verbális harakirit, mondván, kész, számunkra már Bukarest szintje is elérhetetlen vágyálom csupán.
Hasonlóképpen elkezdhetik árnyaltabban szemlélni a világot azok, akik továbbra is minden oktatáspolitikák legeredményesebbikeként tekintenek a finnre. Noha még most is előkelő helyen szerepel a rangsorban, szövegértésből négy év alatt harminc pontot zuhant, matekból pedig (a 2006-os 548 pontjához képest) 484 pontra fejlődött vissza – ezt a lengyelek például már simán előzik, de ha minden tendencia ugyanígy maradna, a következő PISA-felmérésre már a Magyarországgal szembeni 17 pontos előnye is felszívódna.
Mandiner
