A lengyel-német konfliktus
A Német Birodalom számára 1938 a sikeres hódítások éve volt: márciusban Ausztriát csatolták a birodalomhoz, szeptemberben pedig Münchenben kötöttek olyan egyezményt, amelynek eredményeként Csehszlovákia németek lakta területei kerültek Németországhoz. A németek mindezt fenyegetések és ígéretek révén úgy érték el, hogy egy puskalövés sem dördült el. Hitler következő célpontja Lengyelország volt. Miként azt a Wehrmacht tábornokai előtt május 23-án kifejtette, tisztában volt azzal, hogy Lengyelország legyőzése csak háborúval lehetséges, az Ausztriával és Csehszlovákiával szemben alkalmazott módszerek nem hozhatják el a „békés hódítás” kívánt eredményét Lengyelország esetében.
A háború első napja
A német média azonnal világgá kürtölte a támadások hírét, a német csapatok pedig hajnalban megkezdték a lengyelek elleni hadjáratot. Hitler szeptember 1-jén a Reichstagban nagy beszédben jelentette be a hadműveletek megindulását, közvetlen okként pedig a három komoly határincidenst nevezte meg. A francia és a brit kormány kevéssé adott hitelt az események német leírásának, ám a hadüzenetük néhány napig késett. Szeptember 3-án végül beállt a hadiállapot Anglia, Franciaország, illetve Németország között. Megkezdődött a második világháború, az ürügynek szánt incidens pedig a következő nehéz években feledésbe merült. Mai tudásunk jelentős része arra a vallomásra alapszik, amit Alfred Naujocks tett, miután 1944 novemberében amerikai fogságba került, 1958-ban pedig egy brit újságírónak is elmesélte saját változatát.
forrás:Origo-Wikipédia
w
