A Marsról érkezett jövevények halálsugaruk segítségével azon nyomban több helyszínen tartózkodóval végeztek, és a rádió néhány perccel később tudatta a sajnálatos hírt, hogy Carl Phillips elszenesedett tetemét felismerték a trentoni kórházban. Az USA-ban kitört a pánik.
Természetesen a valóságban szó sem volt a Földet megtámadó marslakókról.
A rádióhallgatók H. G. Wells Világok harca című sci-fijének Orson Welles, a 23 éves színházi csodagyerek által amerikai környezetbe átültetett verzióját hallhatták.
Bár a hangjáték adásba kerülését megelőzően Welles bejelentette, hogy a következő műsorszám csak fikció, legtöbben csak később kapcsolódtak be a közvetítésbe, mivel korábban Charles Bergen hasbeszélő számát hallgatták egy másik rádióállomáson.
Mire átkapcsoltak, már csak Welles és társai rendkívül élethű, kiválóan szerkesztett műsorát élvezhették az amerikai nagyvárosok ellen induló, pusztító marslakókról.
A mozik megszakították műsoraikat. Tízezrek kezdtek el menekülni a városokból, sokan pedig a különböző rádióállomásokat, újságok szerkesztőségeit és a rendőrséget hívogatták a földönkívüliek elleni hatékony védekezési módszer felől érdeklődve.
A rádiójáték sugárzása után Orson Welles riporterek gyűrűjében próbálta elmagyarázni, hogy nem volt céljuk a pánikkeltés
Volt, aki a garázsajtón át hajtott el kocsijával, egy férfi pedig szétlőtte a Grover Mills-i víztornyot, mivel úgy gondolta, ott landoltak az űrlények.
Pennsylvania kormányzója felajánlotta New Jersey állam kormányzójának, hogy csapatokat küld a kisegítésére. Egyes adatok szerint nagyjából egymillióan hitték valóságnak a rádióban elhangzottakat.
Bár szárnyra kelt pletyka, hogy többen öngyilkosok lettek, az eseményeknek a hivatalos adatok szerint nem voltak halálos áldozatai.
Forrás: Múlt-Kor
