Úgy tűnik a Latinovits Színházat is utolérte napjaink közvéleményét igencsak megosztó téma, amelyet sokszínű zászlóikra tűzik mindazok akik egyetértenek a nemek közötti különbségek eltörlésével.
Az öröm és boldogság színdarab témáját egy erdélyi származású és napjainkban Marosvásárhelyen élő fiatal ember Székely Csaba vetette papírra a színdarabot rendezte Alföldi Róbert, a történet életre keltését pedig igen jó szereplőkre bízta, itt Budaörsön. Mert meg kell hagyni a Latinovits színházban játszó színészek óriási teljesítményt visznek véghez a másfél órás szünet nélküli előadás során. Minden elismerés az övék, akik –rendezői utasításra- torkuk szakadtából üvöltik végig az egyfelvonásost.
A szereplők hatalmas elánnal beszélnek egymással. Nem hiszem hogy odaát az erdélyi havasok apró falvaiban ilyesfajta beszédstílussal értekeznek az ott élők, még akkor sem ha történetesen olyasmi történik falujukban amit addig még sosem tapasztaltak. A keresztény erkölcsiség ott is és szerencsére még sokfelé a világban dívik, ezért érthető a felháborodás az egyszerű emberek körében ha egy szerintük nem odavaló fiatalemberről kiderül hogy nem a lányokat szereti. Minden eszközt megragadva szeretnék kivetni magukból a nem odavalót. Ugyanúgy az iskola igazgatónője is eltanácsolja a még csak gyanúsan viselkedő történelemtanárt akiről később derül ki hogy valóban vonzódik saját neme iránt.
A meztelenkedés a színpadon már csak hab a tortán, amit a nézőközönség inkább néma csendben figyel. Nem kell rosszra gondolni nem történik semmi oda nem illő a színpadon csupán egy Dávid szoborhoz hasonló testű fiatal ember teljes meztelenségében megvillantja magát a nézők felé. Hát Istenem!Láttunk már ilyet hiszen esténként nem is kell nagyon vadászni a TV csatornái között és máris benne lehetünk a legszaftosabb történetekben.
A színpadon zajló hangos üvöltések közben megfigyeltem a nézőket. Rendkívül jól szórakoztak, hangosan nevettek vagyis értékelték a színészi játékot és úgy tűnt hogy a téma is megértésre talált.
S talán még én is megértéssel lettem volna a témát illetően de a rendezővel valahogy nem tudok egyetérteni. Nem abban hogy ezt a témát választotta- az legyen az ő dolga- de azt már sehogyan sem értem, hogy egymást meggyőző, gondolatokat közlő párbeszédek helyett semmi mást nem lehet hallani a színpadon csak üvöltözést.Pedig létezik az emberi beszédnek olyan változata,amellyel meg lehet értetni a nem egyetértést a másikkal.
Székely Csaba drámája elsősorban azokhoz szól, akik nem értenek egyet a másként szerető emberekkel és éppen ezért tesz kísérletet arra, hogy napvilágra hozza mindazon lelki szenvedést, amit a többség által tanúsított nem megértés okoz. Nem tudom eldönteni, hogy a felhangzó vastaps után hazafelé menve ki hogyan értékelte,vagy esetleg átértékelte saját gondolatait a témával kapcsolatban, és ki hogyan tolerálja ezentúl azt ami sok ideig tabutémaként élt a köztudatban.
Major Edit
