A virágok elnevezései a magyar hagyományban sokszor kötődnek egyházi ünnepekhez. A „valódi” pünkösdi rózsa évszázadok óta viseli gyönyörű nevét, igaz, a nyílása az utóbbi években már hetekkel megelőzi az ünnepet, a klímaváltozás újabb ékes bizonyítékaként…De talán az is lehet, hogy nem is csak a virágzásának idejéről, hanem a színéről, a szirmok formájáról kapta ezt az elnevezést? Valóban, hasonlók lehettek a pünkösdi lángnyelvek, amelyek az egy akarattal összegyűlt apostolok feje fölött megjelentek egykor.
Az emberi lélek, ha nagy indulatok feszítik, erős megrendülést él át, nem talál jobb szót erre az érzésre, mint az emmauszi tanítványok, ahogy az útitársukban akkor még fel nem ismert Krisztusról utólag tanúskodtak: „Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az írásokat?” (Lk 24,32)
A földi világban a tűz lángra kap, kiárasztja fényét és melegét, aztán elhamvad. A pünkösdi rózsa nyílása is ilyen. A bimbókon, amikor a zöld csészelevelek szorításából a bíborszínű szirmok bontakoznak, titokzatos feladattal hangyák jönnek-mennek, afféle díszletmunkások, mintha ők húznák le a sötétzöld ponyvát a nagy látványosságról. Nélkülük talán ki sem nyílna a virág?
Aztán néhány nap alatt kibomlik, kikerekedik, majd a növekvő szirmok súlya alatt meghajlik a hatalmas virág, míg végül – sajnálatosan rövid idő alatt – sorra elhullatja a szirmokat, és elmúlik az ünnep…, de szerencsére a kertészek már évszázadokkal ezelőtt gondoskodtak róla, hogy a távoli Keletről elhozzák, meghonosítsák a pünkösdi rózsa illatos, sokkal tartósabb virágú, közeli rokonait, a bazsarózsákat, amelyek jó két héttel később nyílnak (ezért is nevezték őket néhol „úrnapi” rózsának), és a fehér, a rózsaszín, a bordó sokféle árnyalatában pompáznak a májusi kertekben…
A pompázatos úrnapi virágszőnyegek egyre szegényesebbek már, hiszen a réteken is egyre kevesebb a színes vadvirág. Igaz, a kerti virágok több gondoskodást igényelnek, mint a ma divatos pázsit és az örökzöldek, de micsoda népes rovarvilágot vonzanak a kertbe egymást követő nyílásukkal!
Az illatok és a színek pedig nemcsak a megporzók számára jelentenek információt a táplálékforrásról, de szépségük az emberi lelket is mélyen megragadja…
(A teljes cikk a magyarkurir.hu -n olvasható)
(SzK)
