Ma már egyre kevesebbet ismerünk a régi hiedelmekbõl, pedig eleink életében szinte egy nap sem telt el nélkülük. Ismertek közmondásokat az idõjárásra, az ünnepekre, az emberi tulajdonságokra. A közmondást könnyen megkülönböztetjük a babonától, az elõbbi maradt idõtálló.
Hogyan vélekedett a hiedelmekről Bonomi Jenő, a Budai hegyvidék néprajzi kutatója a múlt század 30-as éveiben?
„A szokások és hiedelmek már csak az öregek emlékezetében élnek. Ha sírba szállnak, eltűnnek ezek az utolsó maradványok is, mert a fiatalság nem igen érdeklődik a babonák iránt. Az egykor még csendes falvak egy világváros közelében vannak. Az egyre erősbödő városi befolyás hatására a népszokások egyre kihalnak.” Majd később így ír: „Oktalan dolog a népet hiedelmeitől, szokásaitól megfosztani.”
Olykor a szenteltvízből a kútba is öntöttek, hogy ki ne apadjon a vize. A házi szenteltvizet eltették későbbre is, hiszen ha vihar közeledett, kereszt alakban az ég felé locsolva megelőzhetőnek hitték a villámcsapást. Hasonlóképpen a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén megszentelt gyertyák meggyújtásával is lehetett űzni a bajt vihar idején.
Aprószentek ünnepén, december 28-án reggel a házigazda cirokággal megütögette, majd megdörzsölgette az istállóban lévő állatok hátát, hogy egészségesek maradjanak.
Ha karácsonykor csillagos az éjszaka, a következő évben jól tojnak majd a tyúkok. –vélték.
Kakastojásnak hívták a méreten aluli, kis tojásokat, ezeket növő hold idején a kotlósok alá kell tenni. Azokat a tojásokat, amelyeket a tyúkok Szent Bálint napján tojnak nem szabad a kotló alá tenni, mert olyan csibék kelnének ki belőle, amik nem tudnak saját lábukon megállni.
– Az összenőtt szemöldökű emberektől tartottak, mert azt mondták rá, hogy képes a „szemmel verésre”. Azt sem szerették emiatt, ha a gyermekük közelébe jött az ilyen ember, túlságosan megdicséri, vagy megsimogatja. Egyes túlzottan babonás emberek ez ellen úgy védekeztek, hogy gyermekükre tudatosan fordítva adták rá az ingecskéjüket, mert úgy hitték ez megóvja őket.
Nem szabad szivárvány felé ujjal mutogatni, mert férges lesz az ember ujja.
Az április elsején születettekre azt mondták, hogy balszerencsés, mert úgy hitték, Júdás akkor akasztotta fel magát. Viszont a vasárnap született gyermeket szerencsésnek tartották.
Azt tartották, hogy aki farsang idején hal meg egyenesen a mennyországba jut az ördögöt megkerülve, ugyanis ilyenkor nyitva áll a menny kapuja. Farsang utolsó napján a bálban vigyázni kell, mert az ördög ott trónol valahol a táncteremben. Ugyanakkor, ha valaki ennek az időszaknak az utolsó három napjának valamelyikében nem táncol, az az aratás idején megbetegszik. Az asszonyoknak ilyenkor nem szabad varrni, mert akkor nem tojnak majd a tyúkok.
Amelyik gazda Szent Faustin napján tisztította, metszette a gyümölcsfáit, az nagyméretű termést várhatott. A szent Gertrúd napján ültetett káposztától nagy termést vártak. György napkor a kanászok ostorukkal csattogtattak, hogy elűzzék a rossz szellemeket, és jelezzék, ki lehet engedni a csordára a teheneket.
A férjhez menést követően az asszony mindig sopfban (befont haj összetekercselve) hordta a haját, és erre vette fel a kendőjét télen, nyáron. Férjes asszonynak enélkül illetlenség volt megjelenni a közösség előtt.
Újév reggelén nem szabad sírni, mert akkor egész évben szomorúság lesz az osztályrésze.
Újév napján a lencsét, vagy babot kellett főzni, mert az sok pénzt jelentett. A sárgarépa az aranyat jelképezte a levesben. Tyúkot nem szabad főzni, mert az hátrafelé kaparja, a nyúl pedig elszalad a szerencsével. Disznóhús volt a bevett szokás, mert az előre felé túr az orrával, vagyis szerencsét hoz.
Húshagyó kedden a háziasszonynak egy vesszővel nagy kört kell rajzolnia a tyúkudvaron, és apró fánkdarabkákat kell dobálnia az odahívott tyúkjainak, hogy a tyúkok egész évben ne tojjanak máshová. Ezen a napon a kukoricamorzsolás is előnyös, hiszen ha így tesz a háziasszony, akkor a csíz nem bántja majd a vetést. Ezen a napon tisztították meg a tyúkólat is általában.
Szerelmi babonák közül az ólomöntést és a gombócfőzést, benne férfinevekkel, Bonomi szerint a városból hozhatták be. Eredeti budaörsi szokás volt azonban, hogy Szt.Tamás napján a lányok megrugdalták az ágy lábát, elmondták az ide illő versikét, és abban a meggyőződésben aludtak el, hogy álmukban meglátják a jövendőbelijüket. Ha este egy lány a kamrából behozott egy öl fát, és az páros számú volt, akkor biztosra vehette, hogy a következő évben férjhez megy.
Ki-ki vérmérséklete szerint viselkedik, ha fekete macska megy át előtte az úton, attól tartva, hogy az szerencsétlenséget jelent. Ezt a hiedelmet még ma is sokan ismerik.
s.k.
