Viripajev kortárs drámaíró,és rendező,aki az orosz Oxigén művészeti mozgalom elindítója. Ő az,aki a nyers valóságot írja meg költői nyelven. A Részegek az egyik legnépszerűbb műve,amit számos nyelvre lefordítottak ,és játszanak szerte a világon. Az orosz „új dráma” mozgalom tagja, Viripajev szerint, azért mennek színházba és moziba az emberek, hogy átéljenek egy konfliktust, hogy megtisztuljanak. Fontos, hogy rátaláljanak valami titkosra, ijesztőre a maguk belső világában, és megszabaduljanak negatív érzelmeiktől és komplexusaiktól. Rizsakov pedig minden rendezése során azt kutatja, hogyan érheti el, hogy a színházban a néző ne kukucskáló legyen, hanem a történetek résztvevője, hogy a színház „belül” játszódjon le: a néző fejében, szívében…
S íme ideért a Részegek című színdarabja Budaörsre is,hogy a Latinovits színház művészei előadhassák,és aki jegyet váltott részese legyen a nem mindennapi történetének. Részegek tizennégy, nagyjából egyenrangú szerepéből tízet a Latinovits Színház színészeire (Spolarics Andrea, Bohoczki Sára, Fröhlich Kristóf, Chován Gábor, Hartai Petra, Koós Boglárka, Sas Zoltán, Böröndi Bence, Juhász Vince és Szőts Orsi) osztott a rendező, négyhez pedig vendégművészt hívott, a társulat által már jól ismert Kurta Niké, Rákos Olivér, Rába Roland, valamint Fehér László is játszik az előadásban. És van egy tizenötödik szereplője is a Részegeknek, méghozzá maga a díszlet: az összetettségében is letisztult teret Devich Botond díszlettervező álmodta meg, a remek jelmezeket pedig Pattantyus Dóra tervezte.
Bevallom, én totál részeg embert nemigen láttam, gondolom az orosz Viripajev sokkal többet,hiszen az oroszok híresek arról, hogy töménytelen vodkát tudnak legurítani a torkukon. Így volt ez a színdarabban is,mert minden egyes szereplő nemhogy részeget,hanem pocsolya részeget alakított. Nem lehetett könnyű pl.Spolarics Andreának- aki a darabban Márthát alakítja -betámolyogni és sárban fetrengeni, faltól falig dőlni, esni majd felkapaszkodni,újból elesni – eljátszani a totál részeget. De a többi színész is felismerhetetlen figuraként játszotta ugyancsak a totál részeget,dőlt belőlük a részeg zagyva beszéd, hozzá teszem tökéletesen! S mit várhatunk egy részeg képzelgésétől vagy vélt igazságának boncolgatásától? Viripajev valószínűleg sok ilyen helyzetet élt át, hallhatta a részeg beszédet, -hogy meg tudta írni ezt a művet. Megdöbbentő az, amit Viripajev elénk tár. A totál részegségig lecsúszott szereplők gátlásoktól mentes állapotba kerülnek,és olyan kérdésekre kell választ adniuk,amiket még soha nem tettek fel maguknak. De itt máris ellentmondás van, mert a kérdések: Tudok szeretni? Miért élek?Hogyan hazudjak?Van élet a halál után?stb.ezek minden olyan problémák,melyek józan állapotukban is foglalkoztatják az embereket, ehhez nem kell pocsolya részegségig eljutni senkinek,hogy ezt a kérdést boncolgassa. A néző megdöbben a látottakon! Mert amit lát,az nem mindennapi. Az új orosz Oxigén mozgalom valami egészen mást akar.Viripajev megbotránkoztatja a nézőt.Persze van aki jót szórakozik a jeleneteken, amikor részegségében lehetetlen helyzetbe kerül egy szereplő, egyesek a -szó szoros értelmében-felröhögnek, míg a többség csak mered a színpadra ,mert vagy nem érteti a részeg hablatyolást vagy tényleg nem érti,hogy mi is történik a színpadon. A színmű írója szerint a tömény alkohol feloldja a gátlásokat és válogatás nélkül, legyen az prostituált,fesztivál igazgató,multis menedzser,bankár vagy megcsalt férj vagy csalfa feleség- a színdarab jeleneteiben összesen tizennégy szerepkörben -mind pocsolya részegségükben gátlásaiktól megszabadulva, olyasvalamiről zagyválnak,ami vagy sosem történt meg,vagy csak álmaikban az övék. Az összes szerepkört megtestesítők a részegség mámorában,az eddig talán még meg sem fogalmazott gondolataiknak,be nem teljesült vágyaiknak,vagy vélt igazságaiknak hirtelen napvilágra kerülő mondatinak özöne.
A színház legyen az egy olyan hely, ahol olyan történetnek lehetek a részese,ami érdekes,ami szép és felemelő,vagy új ismeretet ad,és ezért lesz különleges élmény, ami túlmutat a hétköznapokon és feloldja a mindennapok súlyát,nem pedig sok esetben azzal a valósággal kell szembesülni,ami az utcán fogad,ami fölött legszívesebben átlépnénk úgy hogy örökre elfelejtsük.
Viripajev célja hogy a színdarab választ adjon az addig fel nem tett kérdésekre és ennek hatására a néző megtisztul. De létezik egy ilyen színdarab után megtisztulás? Szerintem inkább végtelen szomorúság,hogy az EMBER így lealjasul, hogy részegségében elveszíti emberi mivoltát.Természetesen minden nézőnek joga úgy ítélni meg a Részegek színdarabot,ahogyan az neki tetszik.Az én véleményem egy a sok közül.
Gratulálok az összes színésznek,akik eljátszották ezt az igen csak nehéz produkciót. Nehéz azért, mert önmagukat megtagadva tették azt, ami valójában a színészet dolga,és hűséges követése mindannak amit a rendező megálmodott és előírt. Ilyen formán tökéletesen sikerült. De hogy a nézőre milyen hatást gyakorolt Viripajev mondanivalója, az még előttem kérdéses. Lehet, hogy többen kedvet kapnak az alkoholra és megpróbálják ugyan azt, amit a színészek elértek a pocsolya részegségükkel,vagy pontosan ennek az ellenkezőjét fogják tenni,és józanul keresik a választ az élet kérdéseire.
A látottakon felülemelkedve, mindannyian, akik végignéztük a színdarabot és elismerően tapsoltunk a színészeknek, próbáljunk ráhangolódni az előttünk álló ünnepre, a karácsonyra és fogadalmat tenni arra, hogy ezentúl nem veszünk kezünkbe alkoholos poharat, esetleg szilveszterkor, de akkor is csak mértékkel.S ki tudja lehet hogy éppen ez volt a cél.
Major Edit
