Persze, mindig dolgoztam, amióta az eszemet tudom, mindig az életem részét képezte, hogy tanulás mellett dolgozzak, csak a cél változott, általános iskola alsó osztályokban, több nyalókát akartam venni, mint mások, felsõben motort, gimiben autót és elmenni azokkal a barátaimmal nyaralni, akiknek kifizetik a szüleik, most egy stabil családi hátteret szeretnék teremteni a leendõ családomnak.
A Vállalkozói világgal már szüleim révén is megismerkedtem, üvegházaink voltak, ahol nagyon sokat kellett dolgozni, ezért amikor elmentem segíteni egy barátom édesapjának egy streetfood kitelepülésre, jól elboldogultam és a rendezvény végére, abszolút irányító lettem, vele ketten felépítettünk egy rendszerben és jól mûködõ céget, amivel évi 35 fesztiválra települtünk ki, volt, ahova 4 felállással és 15 emberrel. Rengeteg cél itt fogalmazódott meg, így amikor vége lett, ezen az úton próbálkoztam tovább: próbálkoztam új technológia magyarországi bevezetésesével és egy termék importtal, sajnos sikertelenül.
A sikertelen vállalkozási próbálkozások után, kicsit letörten, elkezdtem munkát keresni, jártam az interjúkat, sok helyre felvettek volna, csak mikor kiderült, hogy nem arról van szó, mint, ami a hirdetésben állt, felálltam és eljöttem, szóval gyakorlatilag mindegyiket otthagytam, ahova felvettek volna. Egyik barátomtól hallottam, hogy a Beerbike sofõrök jól keresnek, sok a borravaló és jó a hangulat. Körbe telefonáltam, az összes céget, hogy lenne-e rám szükség, mindenhol volt, viszont az egyik felajánlott egy interjút egy irodai kiegészítõ állásra. Elmentem. Következõ hétfõn kezdtem. Ez a cég a Kingbike sörbicikli volt és Hullár Ádám, akivel olyan jól tudtunk együtt dolgozni, hogy a mai napon Õ a fõnökömbõl lett Üzlettársam a Bistroban.
Számos váratlan nehézség jött velünk szembe, de szerintem a legnehezebb, az ember saját hiányosságaival saját maga számára készített problémák. Elszámoltuk a felújítást, pénzben, idõben, csúsztunk, késõbb nyitottunk, nem volt minden készen. Pénzt kellett kölcsön kérni.
Elszámoltuk az árakat, amire bejönnek az emberek drágán adtuk, amit bent ittak vagy ettek, olcsó volt, nem számoltuk bele a visszaváltható üvegeket, amik mindig eltûntek.
Tapasztalatlanságom eredménye sokszor csúszás és elmaradás volt, ami a munkatársaimra is kihatott, mindennek a 70%-át csinálják meg, amit én, de mi történik, ha én csak 70%-on teljesítek?
Természetesen ezek mellé, még mindig beesett valami, amivel nem számoltunk, egy januári üres idõszak, egy beázás vagy akár egy hatósági büntetés, ami figyelmetlenségbõl adódott.
A kérdés inkább, hogy a cég mellett, hogyan tudtam idõt fordítani az iskolára? A cég volt a prioritásom, nem titok. A válasz pedig, hogy nagyon nehezen, sok-sok külön órával, amik drágák voltak, mert a sima órára nem volt idõm bejárni, rengeteg éjszakai tanulással és álmatlan éjszakával, volt egy vizsgaidõszakom, amibe pont belecsúszott a felújítás, életem egyik legnehezebb hónapja volt, nappal csempéztünk, festettünk, hegesztettünk, éjszaka tanultam, reggel vizsga, aztán vissza fúrás-faragás. Megérte, rengetegszer az elméletet, gyakorlattal tudtam összekapcsolni, talán életem egyik területén sem tanulok ennyit, ha nem egyszerre végzem õket.
Van egy vízió, amihez el szeretnék jutni, egy pezsgõ közösségi helyet kialakítani, folyamatos programokkal, mindig efelé haladok.
Most az idények miatt sok terméket lecseréltünk, törzskártyát vezettünk be, Tv-t fentre a meccseknek. A következõ projekt, hogy Iroda megosztásba kezdek, hasonló kezdõ vállalkozásokkal, akik még nem tudnak egy irodát bérelni. Így feltöltõdik nálunk a nap közbeni, amúgy üres idõszak. Magyaroknak szeretnénk egy kedvezõ business lunch-ot, ebédmenüt árulni, külföldieknek brunchot. Ebbe az irányba tervezünk.
Mi volt a legnagyobb lemondásod a 2 év alatt?
Elsõre nem tûnik nehéz kérdésnek, 2017 márciusban mínuszba ment a cég és nem volt pénz a fizetésekre, így eladtam az autómat, de az egyetemmel foglalkoztam volna szívesen többet, a barátaimmal, a magánéletemmel, de vannak dolgok, amirõl le kell mondani, hogy haladjon az ember.
Mi a célja a vállalkozásodnak, mikor érzed azt, hogy elértem, amit akartam?
Amikor a Shared Office, az ebédeltetés és a reggeli megvalósul, a rendszer véglegesül és egy üzletvezetõ felügyeli, akkor gondolom, hogy elértem, amit szerettem volna.
Nehéz-e alkalmazottat találnod?
Munkaerõhiány van, ami azt jelenti, nem nehéz találni, jót találni nehéz, megbízhatót, így fõleg kapcsolati tõkén keresztül a dolgoznak nálunk.
Volt-e patrónusod, segítõd, akitõl eltanulhattad a Bistro vezetését?
Azt hittem igen, a régi streetfoodos cég vezetõje, sajnos a két dolognak, annyi köze van egymáshoz, hogy vendéglátásba tartozik. Igyekeztem mindenkit meghallgatni, minden tanácsot megfogadni, de leginkább a saját munkánk által tanultuk meg mi mûködik és mi nem.
Mit tanácsolnál a vállalkozni vágyó fiataloknak?
Hozzák meg azt a döntést, hogy ha szereznek egy jó diplomát és elmennek dolgozni valahova, ma tudnak jól keresni, jó esetben, 5-kor leteszik a tollat és kisétálnak, elmehetnek edzésre, moziba, sétálni a parkba. Ha vállalkozók lesznek, az 0-24-es elfoglaltság, lesz majd olyan telefon, amivel ki kell rohanni a moziból, lesz olyan fontos jelenés, ahol nem tud ott lenni.
Elõbb fog gumit venni a céges autóra, mint cipõt magának, az elején biztos…
Úgy tûnik, mintha egy vállalkozó a saját idejét osztaná be, mert 11-re mehet edzésre és bármikor beleférhet neki egy kávé, mert megoldja. Sajnos ez nem igaz, a vállalkozás osztja be az idejét, legalábbis az elején biztos, ebbõl kilehet nõni, lehet fejlõdni, megérheti a végére. Erre a kérdésre, még mindig nem tudom a választ. Egy biztos, hogyha amellett döntenek, hogy vállalkozók lesznek, akkor azt meg kell jegyezni, hogy a kifogásokat lehet, hogy a fõnök elfogadja, de itt saját magad fõnöke vagy és ha kifogást találsz valamire, senki sem csinálja meg helyetted.
