Költõpalánták 2. rész- Kémenes Örs

2019-05-12 | Irodalmár | Látogató: 0
Sorozatunk második részében egy újabb fiatal versíró mutatja be nekünk verseit és gondolatait. Örs az Irodalmi Lépegetõ facebook oldalon találkozott a felhívásunkkal és küldte el nekünk verseit. Ezúton is köszönjük Vizi Lucának, az oldal szerkesztõjének a segítséget.

Kátyú

kátyú az úton

az is én vagyok.

Ki is kerülhetsz de

akkor is ott maradok.

Néha betemet az esõ

ahogy halad el.

Nincs olyan anyag, ami

elõnyösen takar el…

Voltam én mindennek a legalján…

Most meg a tetején is unom már…

Egyedül mindig önmagam vagyok

Van hogy folyton nevetnék

És van hogy meg se szólalok…

mert akiknek valaha tudtam számítani

ott hagytak a polcon porosodni

de a testem ha hideg, a forró nap mindig ott terem,

S melletted az idõ nincsen beszippant a végtelen…

És törmelékként lebegek…

nem beszélek, mert szavak nem kellenek

Semmi klisé, sem közhelyek…

Aztán a reggel összesepreget

Ha elindulok más irányba kátyú leszek nélküled…

Biztos lesz ki arra jár majd s belém lépve

Átkoz széjjel, de egyszer betakar az éjjel…

 

 1. Mesélj magadról pár szóban, mit érdemes rólad tudni?

 

Kémenes Örs a nevem és 15 éves vagyok. Õszintén soha nem tudtam arra a kérdésre konkrét választ adni, hogy ki is vagyok én. Abban vagyok biztos, hogy rengeteg dolog vár még rám, mert egy olyan ember vagyok aki megy a feje után. Nem tudom mi lenne velem a támaszaim nélkül. 
Igyekszem õszinte lenni közben és idõt hagyni az írásnak, zenehallgatásnak.

2.Mikor kezdtél el verseket írni?
 
 

Az elsõ versem akkor írtam amikor keresztanyám meghalt, õ nagyon sokat jelentett nekem. Szem nem maradt szárazon amikor a Mesemamit szavaltam a temetésén, ennek hatására úgy döntöttem még írogatok, ma már ez életem részévé vált.

3. Milyen visszajelzéseket kaptál eddigi verseidre?

 

Nagyrészt mindig pozitív kritikák érték a verseimet, de ennek ellenére nem szeretnék elpuhányodni és nem akarok mindig ugyanolyan verseket írni. Sokaknak a negatív kritika a hajtóerõ, nekem teljesen más a motivációm. 

4. Ki a kedvenc magyar költõd? Miért pont õ?

 
Nagyon sokáig nem tudtam ki is a kedvencem, mert annyi értékes költõnk volt / van. Ma már erre a kérdésre azt a választ adom, hogy Radnóti Miklós. 
Radnótit egy barátom szerettette meg velem, egy ajándékozás meg egy beszélgetés során, hála neki megtaláltam a magyar irodalomban a példaképem. Azt gondolom az egész magyar irodalomban Radnótinak volt a legtisztább a lelke. 

 

 
5. Mit szeretnél elérni költeményeiddel?
 

Szeretnék jó pillanatokat okozni a verseimmel, mert most ez minden küzdelmem lényege, amiért élek – halok.

Reggel – KÖJ
(Pillangó) 

Pirkadatban állok egyedül

inogva sétálok, minden tûcsök hegedül 

lüktet a szívem, nem bír a sebekkel

látnom kell, hogy elmúlnak s élnem már csak        

a heggel kell, a tudatban, hogy egyszer

nem kell törõdnöm a földiekkel

gondtalan életemben csak emlékeznem kell

ó, ahogy sétáltam ott reggel…

 

 

Megosztás