A Mûvészet a Nemzetért Alapítvány lelkes tagja, Siklós Endre, – aki maga is ír verseket, elbeszéléseket, novellákat és ezen túlmenõen jó magyar hazafi is – gyakran szervez és rendez irodalmi és történelmi témakörökben elõadásokat, melyek jól ismertek (és elismertek) a település nemzeti elkötelezettségû tagjai és csoportjai elõtt. Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc idõszaka gyakran elevenedik meg témáiban. A Görgeyrõl szóló dráma már korábban felkeltette érdeklõdését, és a szerzõvel együttmûködve egyórás rövidített változatot készítettek, amelyet felolvasó-drámaként színpadra hoztak március 10-én vasárnap este a PostArt-on.
Az ifjú Görgeyt Kárpáti Zoltán fiatal „amatõr” elõadómûvész, az idõskorit Vatamány Sándor görögkatolikus parókus személyesítette meg. Az összekötõ és kiegészítõ narrátorszöveget Bajor Péter történelem-magyar szakos tanár olvasta. Mindhárman szerepeltek és bizonyítottak már korábban is Siklós Endre által szervezett és rendezett elõadásokon, és ezúttal sem okoztak csalódást a közönségnek. A darabot vetített állóképek, hangeffektusok (olykor kissé hangosan) és zenei betétek színesítették, amelyek Ferenczy Márk színpadtechnikai tudását és hozzáértését igazolták.
A két Görgey dialógusaiban megjelenik a tullni utászakadémiai évektõl a fiatal katonatiszt pályafutása és felvillan néhány kép a klagenfurti számûzetésbõl és az idõsõdõ tábornok életébõl. A hangsúly természetesen a szabadságharc idõszakára esik. A teljesség igénye nélkül idézzük fel a legfontosabb állomásokat, döntési pontokat: a nemzetõrökkel és Perczel egységeivel közös ozorai diadal, a kémkedõ gróf Zichy Ödön kivégeztetése, a schwechati csatában való szerep, a tábornoki kinevezés, a Fel-dunai hadtest parancsnoksága, a váci kiáltvány a haderõ és a tisztikar összetartása érdekében, a felvidéki téli hadjárat, ahol veszedelmes császári harapófogóból vezeti ki katonáit, a branyiszkói áttörés (Guyon Richard angol származású honvédezredes az áttörés hõse), amely megnyitja az utat a csapatösszevonásokhoz a Felsõ-Tiszánál, az eldöntetlen-vesztes kápolnai csata utáni fõtiszti lázadás, amely során Kossuth leváltja a fõparancsnoki posztra teljesen alkalmatlan Dembinski tábornokot, ideiglenes fõvezérség, a diadalmas tavaszi hadjárat, amely Komárom felmentésével végzõdik. Kritikus döntési pont: a meglehetõsen kifáradt, lõszerhiánnyal küzdõ honvédsereg üldözze-e a császári csapatokat, vagy forduljon Buda felé és mentse fel a várat. Ez utóbbi a haditanács döntése, melyet Kossuth is megerõsít. A 17 napba kerülõ gyõztes ostrom, a Kossuthtal való nézeteltérés, a Vág menti elhárító harcok, a gyõztes komáromi csata, amely során súlyos fejsérülést szenved, megindulás a Szeged környéki haderõ-összpontosításhoz, melynek elején sikeresen ütközik meg Vácnál az orosz fõerõkkel, majd nagyszerû manõverekkel kikerüli az õt bekeríteni igyekvõ orosz fõerõket és augusztus 9-én megérkezik Aradra, a kijelölt gyülekezési pontra.
Nagy érdeme az elõadásnak Görgey fontos katonai-diplomáciai levelezésének, állásfoglalásainak hangsúlyos megjelenítése, melyekbõl kiviláglik a hazáját szeretõ, katonáit óvó-becsülõ parancsnok belsõ vívódása, a sokszor egymásnak ellentmondó feltételek közötti általa vélt helyes út megtalálása.
Augusztus 11. utolsó találkozása Kossuthtal, a diktátori kinevezés, az utolsó napok a világosi Bohus-kastélyban, az oroszok elõtti fegyverletétel megszervezése és rendezett végrehajtása, majd az orosz és késõbb az osztrák hadifogság és klagenfurti számûzetés. Az orosz fõtisztek, Paskievics, Rüdiger, Grabbe és a többiek kivétel nélkül nagyra becsülték a magyar parancsnokot, és ennek döntõ szerepe volt Miklós cár határozott kérésében: Ferenc József hagyja életben Görgeyt (és egyben alkalmazzon nagylelkû széleskörû amnesztiát).
Aztán jött szeptember 12-én a viddini levél, amelyet Kossuth írt már török földön. A levélben Görgeyt teszi felelõssé a szabadságharc bukásáért, a fegyverletételért. A levélben többször utal árulásra és gyakorlatilag megbélyegzi Görgeyt, máig tartó – bár a hadtörténeti kutatások alapján mára már lecsendesülõ és egyértelmûen felmentõ állásfoglalást hozó – vitát generálva. A kérdés elemzése messze túlmutat ezen írás keretein, de ide idézem az idõskorú tábornok darabbeli bölcs meglátását, mely szerint a magyarok önbecsülésének nagyon jót tett, hogy nem az õ hibájuk a bukás, hanem árulás okozta azt, és ez sok lelkierõt adott nekik a 18 évig tartó önkényuralommal szembeni ellenálláshoz.
Görgey idõsebb kori éleslátásának egyik bizonyítéka, amikor arról beszél, hogy a magyarok és Kossuth fõbûne nem a „lázadás” és a trónfosztás volt, hanem az önálló pénzügy megteremtése, a Kossuth bankó, a forint bevezetése; bebizonyítván azt, hogy nem csak a bécsi Rothschild-bankház által finanszírozott óriási államadósságot felhalmozó pénzügyi politikával lehet államot vezetni, hanem munkára, belsõ összefogásra támaszkodó nemzeti pénzügyi politika is eredményes lehet. (Valahonnan ismerõs a gondolat, nem…?)
Összefoglalóan: Nagyon jól megrendezett és nagyon jól elõadott darabot láthattunk. Kerékgyártó László György az elõadást bevezetõ pár mondatában megfogalmazta a dráma megírásának egyik fõ célját: Példaképekre lenne szüksége a magyar ifjúságnak, akik hazaszeretetre, becsületre, tisztességes áldozatvállaló szeretetre mutatnak fel példát, elsõsorban tetteikkel. A darab a célt maradéktalanul kielégíti. A budaörsi nemzeti gondolkodású ifjúságnak látnia kellene a darabot.
Budaörs 2019.március 12. Lévay Ernõ
