.
A sztori örökzöld. Két öreg barátról szól, akiknek hétköznapjait felforgatja egy fiatal lány, az egyiket idegileg készíti ki, míg a másikat hatalmába keríti a szerelem, mely nagyon hálás téma akár könyvben, filmen, vagy színdarabban, az ember legbensõbb és legszebb élményeinek egyike. Az élet ajándéka akár fiatalkorban akár idõskorban jelentkezik, akaratunktól független jelenség, sokak szerint nem más, mint kémia. Akár lehet ez is, de minden esetre szabályozatlanul ugyan úgy, mint ebben a színdarabban is, nincs tekintettel az életkorra.
Bálint András Maurice szerepében jelenik meg a színen, ami egy „dísztelen” díszlet ugyan, de mégis a hanghatás, a morajló tenger a lágy csobbanását idézõ hangok képzeletünkben elénk varázsolják a helyszint, nevezetesen egy tenger partot, majd a vetített háttérképen Velence a lagúnák városa jelenik meg. És már ott is vagyunk a történet helyszínén. Ilyen egyszerû az egész, hiszen a képzelõerõnket hívta segítségül a díszlettervezõ Cziegler Balázs. Majd megjelennek a szereplõk, akik épp egy színdarabot próbálnak és párbeszédjeikbõl kibontakozik a múltjuk és a jelenük, amely összeköti õket, hiszen régi barátok és színházi kollegák is egyben, túl az életük derekán. Az idõs kor mindenkinél másként jelentkezik, ezért nem lehet általánosítani sem. Itt most ebben a színdarabban olyan példát láthatunk az öregségrõl, ami a nézõkben részvétet, ugyanakkor derültséget is kelt folytonos siránkozásuk, a betegségrõl és az élet elmúlásáról. De ennek ellenére az élet igenlése ott bujkál, lehet az férfi vagy nõ, hiszen idõs kolleganõjük sem vetné meg a fiatal színházi segéd – akit Brasch Bence alakít- udvarlását egy kis anyagi ellenszolgáltatásért cserébe.
Nem kirívó eset, ha egy idõs férfi beleszeret egy fiatal lányba, nem egy példa volt már erre a világban. Így az sem meglepõ hogy a színdarab egyik szereplõje nevezetesen Maurice beleszeret barátja unoka húgába, akinek élethelyzete kissé kilátástalan. Se állása se pénze. Ezt a helyzetet ismeri fel Maurice, aki pénzt, és ruhákat kínál fel és ad a lánynak, aki elfogadja ezt, de cserébe nem adja azt, amire a férfi vágyik. A várt viszonzó szerelem elmarad helyette inkább csak szeretet toppan be hirtelen és akkor, amikor már azt senki sem várja. Mert ki gondolta volna, hogy a darab végén, mezítláb kéz a kézben sétálnak ki a színpadról a képzeletbeli tenger felé.
Érdekes, figyelmet lekötõ színdarabot láttam tegnap este. Bálint András játéka kissé enerváltnak tûnt, de az is lehet, hogy hûen követte a rendezõ utasításait. Partnerével Gyabronka Józseffel kitûnõ párost alkottak.
A mai fiatalságot képviselõ nyegle, trágár beszédû ugyanakkor a fiatalság magabiztosságával a világot megváltó és azt lenézõ Jessiere, vagyis László Lilire remekül rátalált szerepe.
Aki szereti a könnyû, vidám, de azért komoly mondanivalóval ellátott történeteket az ilyen és ehhez hasonló színdarabokra vágyik. Éppen ezért jó az a koncepció, amit Berzsenyi Bellaagh Ádám igazgató tûzött ki maga elé célul, hogy minden mûfajban minden korosztálynak igyekszik jól játszható színdarabokat találni. Az elmúlt esztendõben is így volt ez és reméljük a következõkben is mindenki megtalálja a neki tetszõket..
Major Edit
Fotó: wein
