E jeles napra emlékezve 2019. június 15-én emlék koncertet rendeztek a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében ahol fellépett a Gyulai Erkel Ferenc Vegyeskar, valamint Budapesti Filharmónia Társaság vegyes kara
Az emlékkoncerten felcsendült Erkel Ferenc Szózat, az Ünnepi Nyitány valamint a Hunyadi László operából részletek, a Magyar Cantate és s korabeli fennmaradt Hymnus pályamûvek. Vezényeltek Medveczky Ádám Kossuth díjas karmester, Somogyváry Ákos karnagy az Erkel Ferenc Társaság elnöke.
Az emlékkoncerten részt vett Somogyvári Ákos Erkel Ferenc szép unokája akinek kutatómunkája eredményeként még további öt pályamû is napvilágra került, melyeket ezen az emlékkoncerten szintén hallhatott a közönség, megadva azt a lehetõséget hogy különbséget tudjon tenni az akkori pályamûvek között..
Kölcsey Ferenc Hymnus címû versének megzenésítésére kiírt pályázat egyöntetû döntését az egykori bíráló bizottság 1844. június 15-én hozta meg,
majd ugyanebben az évben július 2-án mutatták be a pesti Nemzeti Színházban amelynek szerzõje Erkel Ferenc volt, és amely Magyarország nemzeti himnusza lett.
A magyarságnak a 19. századig nem volt nemzeti himnusza. Kölcsey mûve elõtt a katolikus magyarok nemzeti imaként a Boldogasszony anyánk címû, valószínûleg a 18. század elején keletkezett egyházi népéneket tekintették himnuszuknak.
Kölcsey 1815-ben Szatmárcsekére költözött öccséhez, akinek rossz gazdálkodása miatt a családi birtok rendbetétele a költõ vállára nehezedett. Vidéki elszigeteltségében, magányában formálta költészetét, új mûfajokkal próbálkozott.
1821-tõl kezdõdõ lírai korszakának fõ mûfaja a hazafias szabadságóda és a népköltészet eredményeit felhasználó lírai dal lett. A bécsi udvar alkotmánytipró intézkedéseinek fokozódása idején, 1823 januárjában keletkezett hazafias költészetének remeke, a Hymnus, melynek szövegét 1823. január 22-én tisztázta le. E napot 1989 óta a magyar kultúra napjaként ünnepeljük.
A költemény megzenésítésére 1844-ben, a költõ halála után hat évvel hirdetett pályázatot Bartay András, a pesti Nemzeti Színház igazgatója. A 20 arany értékû pályadíjat a beérkezett tizenhárom pályamûbõl Erkel Ferencnek, a Nemzeti Színház karmesterének ítélte a zsûri.
A mûvet 1844. július 2-án mutatták be a Nemzeti Színházban, hivatalos állami ünnepségen 1848. augusztus 20-án csendült fel elõször. Erkel zenéje nem aratott rögtön osztatlan sikert. A Honderû ugyan, mint felséges néphimnuszt dicsérte, „melyet Kölcseynk és Erkelünk egyesült lantjaik teremtének", ám fanyalogva hozzátette: „a Hymnus szelleméhez alkalmazott templomi zene… a nép ajkán visszhangra nem fog találni".
A lap jövendölése nem teljesedett be: már 1844 augusztusában megszólalt a Himnusz nyilvános népünnepségen, az óbudai hajógyárban a Széchenyi gõzös vízrebocsátásakor, majd pár nap múlva a pesti polgári õrhad zászlószentelésén. A mûvet fõleg színházak, színészek és az ifjak terjesztették, rendszeresen elénekelték különbözõ rendezvények alkalmával, és igazi jelentõsége a szabadságharc utáni elnyomás éveiben mutatkozott meg. A dal és a vers nemzeti ima lett, mondhatni közmegegyezéses alapon a magyarok nemzeti imádságává vált. Hivatalosan az 1949-es alkotmányt alapjaiban módosító 1989. évi XXXI. törvény iktatta nemzeti jelképeink sorába.
Major Edit
