A románok mindig így csinálják

2019-06-07 | Magazin
Féktelen vágy a történelmi dicsõségre és a dicsõség kivívásához szükséges tulajdonságok teljes hiánya – ezek állnak a román temetõgyalázás hátterében. Elképesztõ szégyen, ami Úzvölgyén történt, de csak emberi mércével. Akik viszont száz éve mindent így csinálnak, azoknak ez sem lóg ki az életmûvükbõl. Amikor a mélybalkáni csõcselékmentalitás rázúdul a civilizált emberre, az mindig ilyen.

A katonatemetõk olyan helyek, amelyeknek a tiszteletben tartása tényleg mindenütt a világon a civilizáltság legelemibb fokának számít. Még az egykori Szovjetunió területén sem forgatják fel azoknak a német katonáknak a sírjait, akik sokmillió katona és civil halálát okozták ott. A hazájukért bármilyen háborúban életüket feláldozó katonák végsõ nyughelyének megbolygatása a világ legprosztóbb dolgai közé tartozik. Túlzás lenne persze ezt meglepetésnek nevezni, de Romániának – beleértve a temetõgyalázó futballhuligánokat és csõcseléket, a gyalázásban partner rendõröket és belügyminisztériumot – nem sikerült eme alapvetõ civilizációs szint fölött maradnia.

A mélybalkáni posványban ugyanis sokkal otthonosabban mozog.
Van persze megfejtése az esetnek. A románok történelme köztudottan sokkal inkább a szövetségeseik elárulásáról, az alkalmas pillanatban a gyõzteshez átállásokról szól, semmint a dicsõséges haditettekrõl. Ahol pedig kevés a dicsõséges haditett, ott kevés a hõs katona is. Arra viszont mégiscsak nehéz méltóságteljes megemlékezést felfûzni, hogy kurtizánokkal szerezték meg az elsõ világháború utáni határmódosításokra befolyással levõ nyugati politikusok rokonszenvét. Ha nincsenek ünnepelhetõ hõsök, hát szerezni kell, a szerzést meg kizárólag balkáni módon tudják elképzelni arrafelé, ahogy minden mást is. Immár száz éve megszokták a románok, hogy

leginkább a magyaroktól rekvirálják, amire fáj a foguk,

legyen szó elvontatott vasúti vagonokról, beállamosított, visszaadott, majd újra visszaállamosított kastélyokról és erdõkrõl, sunyi papírozással ellopott diplomáciai ingatlanról, vagy egyszerû emberek könnyen mozdítható bútorairól, ingóságairól. És legyen szó akár hõsi katonatemetõrõl. Ha nincs nekik ilyenbõl se elegendõ, ha fájlalják, hogy a magyarok bátran kiállva, hõsöket teremve harcoltak azért, amit a románok végül svindlikkel kaparintottak meg, akkor majd szereznek ilyet is. Ha krónikus hiányt szenved hõsi halottakból a dákoromán nemzettudat, akkor rajzolnak azokat is a lopott temetõbe.

CSAK A FEGYVERTELEN ÉS A HALOTT MAGYARRAL MERNEK PACKÁZNI

A másik indokuk, hogy amennyire gyûlölik a magyarokat, annyira félnek is tõlük. A halott és eltemetett magyar honvéd jó tulajdonsága a románok szemében, hogy nem lõ vissza. Ezért aztán olyan bátorsággal sorakoztatták fel a kitalált román hõsi halottak kõkeresztjeit az elesett magyar honvédek fejfái elõtt, amilyen bátorságot még túlerõben sem voltak képesek soha felmutatni a hágókat ellenük védõ székelyekkel szemben. A románok ezen tulajdonsága egyébként szoros összefüggésben áll az elõzõvel, vagyis

a hõsi halottakkal teli katonatemetõk hiánya nem független attól a ténytõl, hogy hõsies élõ katonákat sem nagyon tudtak felvonultatni.

Ez az oka annak, hogy a román reguláris és irreguláris erõk rendre elsõsorban a fegyvertelen magyar civilek lemészárlásában jeleskedtek 1784/85 telén, 1848/49-ben, 1918/19-ben és 1944/45-ben is. Nem véletlen, hogy a bevett módszertõl eltérõen õk nem hadi úton, hanem francia, angol és olasz politikusok irodáiban kilincselve meg hálószobáikba ajándékokat küldözgetve növelték meg az országuk területét egy évszázaddal ezelõtt.

Pontos ízelítõt kaptunk most abból a balkániságból, amelynek élõ koncként odadobták 1918 végén Magyarország felét, hogy azt is balkanizálják. Ez a Magyarország – a többségében románok és szerbek lakta részeit leszámítva – egy fokkal sem volt kevésbé civilizált, mint az õt szenvtelenül vágóhídra küldõ Fényességes Nyugat. Sõt, ha már a nyugati civilizációról van szó, ugyanez a Nyugat mostanra nagyobb célt tûzött ki Magyarország balkanizálásánál, és immár egész Európát iszlamizálná és afrikanizálná. Ennyi ész, arányérzék és erkölcsi tartás maradt benne. Úgyhogy ez a soviniszta temetõgyalázás aligha fog Románia jogállamiságáért aggódó hangokat kiváltani az Európai Parlamentben pöffeszkedõ, nacionalizmustól rettegõ paprikajancsikból. Hiszen az, ha egy temetõben kereszteket törnek ki, sírokat gyaláznak meg, az persze a fasorban sincs ahhoz képest, ha például egy különleges elbánásért toporzékoló és ezért a mindenkire vonatkozó szabályokat nem betartó egyetem nem kap mûködési engedélyt.

PestiSrácok
w

Megosztás