Varga János plébános úr minden évben azt kéri, hogy ne csak a külsõségekben mutatkozzon meg, de a lelkünkben is érezzük át az ünnep lényegét. Így volt ez a vasárnapi szentmisén is.
A régi fotókat nézegetve láthatjuk, hogy hosszan futott végig a színekkel csíkozott Blumenteppich a Fõ utcán. Késõbb vált szokássá a virágszõnyeget különféle formákkal díszíteni. Eleinte csak a porba karcolták, vagy krétával rajzolták elõ. Ma már egyre gyakrabban elõre gyártott fémformákkal készítik a díszes szõnyeg motívumait.
Az úrnapi körmenetben az elsõ oltárnál a hívõk az imádatukat fejezik ki, a másodiknál hálaadást végeznek, a harmadiknál az engesztelés van a középpontban maguk és mások bûneiért, a negyediknél pedig lelki dolgokat lehet kérni Istentõl.
Hajdan, az elõtt a ház elõtt, ahol haláleset volt, csak fehér és kék szirmokkal alakították ki a virágszõnyeget, másutt díszesebbet raktak. Ma minták gazdag sora valósul meg a templom körüli virágszõnyegen. Szemet gyönyörködtetõ a motívumok változatossága. A szõnyeg lerakásában mindenki szívesen segített régen és most is. A férfiakra is nagy szükség volt, fõleg a lombsátrak felállításánál. Hogy a szél ne fújja el a szirmokat, locsolókannával nedvesítették be. Ma már permetezõvel vigyáznak a készülõ és már meglévõ kirakott formákra.
Sokan eljönnek távolabbi településekrõl is megcsodálni a budaörsi virágszõnyeget, ezzel jó hírünket keltik.
s.k.
