Csak élni akartam, hûséggel szolgálni,
szeretni szívembõl, barátoddá válni?
Csupán ennyi kellett, s nem lehettem boldog,
mert te másra vágytál, élettelen dolgok,
tárgyak és eszközök, fénylõ csillogások,
érzéketlen társak, hamis vágy, csalások
rossz utakra csaltak, és megszédítettek,
az álom világod kísérõi lettek.
Ebbe a világba én nem fértem bele,
lelkemet borzolja most a halál szele.
Nincs kiút e létbõl, csak a végét várom…
Szeretni akartam mindig, mindenáron!
Egykoron szerettél, ma már csak nyûg vagyok,
emlékeid mélyén, tán nyomot sem hagyok.
Kidobsz, mint egy rongyot, egy megunt fényképet,
jövõdben nem kellek, már untatlak téged.
Kitörölted nyomát a szeretetemnek,
nem is törõdsz vele, hogy érzések vezetnek,
inkább útban vagyok, lábad alatt élek,
s nem könyörülsz rajtam, sõt zavar, hogy élek!
Mivé lettél ember? Érzéketlen, zsarnok!
Másokon taposó, átlépõ akarnok!
A kezeid közül elfolyik az élet,
s ha egyedül maradsz, jön a végítélet!
szeretni szívembõl, barátoddá válni?
Csupán ennyi kellett, s nem lehettem boldog,
mert te másra vágytál, élettelen dolgok,
tárgyak és eszközök, fénylõ csillogások,
érzéketlen társak, hamis vágy, csalások
rossz utakra csaltak, és megszédítettek,
az álom világod kísérõi lettek.
Ebbe a világba én nem fértem bele,
lelkemet borzolja most a halál szele.
Nincs kiút e létbõl, csak a végét várom…
Szeretni akartam mindig, mindenáron!
Egykoron szerettél, ma már csak nyûg vagyok,
emlékeid mélyén, tán nyomot sem hagyok.
Kidobsz, mint egy rongyot, egy megunt fényképet,
jövõdben nem kellek, már untatlak téged.
Kitörölted nyomát a szeretetemnek,
nem is törõdsz vele, hogy érzések vezetnek,
inkább útban vagyok, lábad alatt élek,
s nem könyörülsz rajtam, sõt zavar, hogy élek!
Mivé lettél ember? Érzéketlen, zsarnok!
Másokon taposó, átlépõ akarnok!
A kezeid közül elfolyik az élet,
s ha egyedül maradsz, jön a végítélet!
Aranyosi Ervin
w
