Bár liliom-palástot
Vehetnék vállaimra
S elébe úgy mehetnék
Hogy szûzfehéren üdvözöljem Õt! –
Bár tûzrózsákat, égõ szíveket
Szórhatnék szét a nagy világon,
Hogy illatot és színeket
És imákat találjon,
Amerre jár! –
Bár lenne szívem ünnepi
Zsolozsmát zengõ, nagy harang,
Mely szétkiáltja örömét,
Hogy csengjen-bongjon tõle a határ!
Pedig, kit várok, csak egy kis madár,
Remegõ szárnyú, hófehér galamb!
De benne ég az örök Láng,
A szent tevésre ihletõ nagy Isten!
Szemén pünkösdi tüzek nyelve csap ki
S igy tekint le ránk!
Csak a pihegõ, hófehér galamb!
De Õt imádom, amíg élek,
S elõtte hullok térdre egyedül
Parányi semmiségem
Alázatos mély érzetében
Mikor felettem átrepül:
Mert õ az Úr és Õ a Lélek!
S tõle várjuk fényes újulását
A föld színének
Õ hozzá csap fel ezer ének
Ostromlón zúgva pünkösd hajnalán:
Oh jöjj el! Jöjj el!
Halld meg világ a titkot:
Ma eljön hozzánk!
Ujjong a lelkem s telve van örömmel!
1929
