Hollókõ fellázadt a világ rendje ellen, Hollókõ egy elmaradott, a haladást még hírbõl sem ismerõ transzfób, homofób és kirekesztõ falu – így írt a világszerte ismert magyar faluról az utóbbi három napban a teljes haladó sajtó. A felháborodott híradások szerint a következõ, a legsötétebb vészkorszakot idézõ, elképesztõ eset történt a Nógrád megyei faluban.
Eszter, bár a Mindenható egy férfi testének börtönébe kényszerítette, évek óta nõként él, nemét és nevét hivatalosan is megváltoztatta. Egy fotózáshoz akart hollókõi népviseletbe öltözni, ezért megkereste a Hollókõi Világörökség-kezelõ Nonprofit Kft.-t, ahonnan egy ruhakölcsönzéssel foglalkozó helyi vállalkozóhoz irányították. A vállalkozó elõször nyitott volt a ruhák bérbeadására, és tudta, hogy Eszter transznemû, de késõbb megtagadta a ruhakölcsönzést, mivel „a fotózásnak híre ment a faluban, és nagyon sokan fejezték ki nemtetszésüket. […] Hollókõ […] egy zárt keresztény közösség.”
Eszter tehát, akit pár éve még Istvánnak, Ödönnek vagy Tihamérnak szólítottak, egy szép napon azzal a gondolattal kelt fel, hogy ugyan már sok minden átélt, unalmasnak cseppet sem nevezhetõ élete során rengeteg élményben volt része – például volt már férfi is –, de a lenyugvó nap narancssárga fényétõl megvilágítva, a hollókõi várral a háttérben, hollókõi népviseletben még egyáltalán nem fotózkodott. Ami, lássuk be, tarthatatlan állapot.
Eszter tehát felkelt, leült a hálószobájának központi részén elhelyezett tükre elé, majd a szokásos reggeli rutinjának megfelelõen órákig fésülte szép, hosszú szõke haját, miközben Fluor Tomi méltatlanul elfeledett Ge…igránát címû halhatatlan slágerét dúdolta. A kül- és belpolitikához, valamint a klímaváltozáshoz is egyaránt értõ, széleskörûen tájékozott elõadómûvész hangjánál ugyan két oktávval mélyebben, ám meglepõen tisztán dalolt, és elképzelte, hogyan fog hollókõi népviseletben kacéran, ám méltóságteljesen, de mégis pajkosan a kamerába csücsöríteni.
Eszternek annyira megtetszett a fentebb lefestett ku…va erõs kép, hogy egy pillanatra még a szívószálaktól megfulladt bálnák tragikus haláláról is elfelejtkezett, és azonnal felhívta a Hollókõi Világörökség-kezelõ Nonprofit Kft.-t. Az ügyintézõ valószínûleg kissé furcsának találta a dörmögõ, basszus hangon megszólaló hölgy furcsa telefonhívását, de minden bizonnyal úgy volt vele, hogy az Eszter néven bemutatkozó hölgyet épp makacs nátha kínozza.
A személyes találkozó után pedig kételyei felerõsödhettek, a többi meg már történelem. A transznemû Eszter nem kapta meg az áhított ruhát.
Eszter ennek következtében olyan traumát volt kénytelen elszenvedni, hogy elõször majdnem Svédországba emigrált, de pár perc múlva kicsit megnyugodott, és inkább az Egyenlõ Bánásmód Hatósághoz fordult, amely a középkorban ragadt hollókõi vállalkozót jó szokásához híven el is marasztalta, és a jogsértés azonnali megszüntetését kérte. Ilyen fasiszta diktatúrában kénytelenek senyvedni Magyarország transznemû polgárai.
Történetünknek több tanulsága is van. Az egyik, hogy bár az idei Pride egyik szónoka, a furcsa nevû Peksa Kama szerint ma a transznemû jogok súlyosan sérülnek Magyarországon, a hollókõi incidens után az Egyenlõ Bánásmód Hatóság mégis a helyi vállalkozót marasztalta el. A másik, hogy a transznemûeknek a jelek szerint olyan szintû elnyomásban van részük Orbán diktatúrájában, hogy Eszter gond nélkül változtathatott nevet és nemet. Az átalakulást pedig a magyar törvények elismerik és el is ismertetik.
A harmadik pedig – és ez a legszomorúbb –, hogy a közeli jövõben hasonló provokációk tucatjára kell felkészülnünk. Mert kicsit komolyabbra fordítva a szót, senkinek ne legyenek kétségei, Eszter története egy vegytiszta provokáció. Pont olyan provokáció, mint amikor Amerikában egy vállaltan keresztény cukrászt kérnek meg a házasodni készülõ homoszexuális párok, hogy süsse meg az esküvõi tortájukat.
Természetesen a cukrász vallási okokra hivatkozva megtagadja a torta elkészítését, mire a melegek azonnal beperelik. A pert a provokált édesipari dolgozó minden esetben elveszti, melynek következtében kénytelen elkészíteni azt a bizonyos esküvõi tortát.
Nem pontosan értjük, mi folyik az Egyenlõ Bánásmód Hatóságnál, mindenesetre repesve várjuk azt a napot, amikor Eszterünk be fog bejelentkezni egy templomi esküvõre, hogy aztán a szertartást megtagadó papot is beperelje.
Ha a jelenlegi gyakorlatot nézzük, a misézõ papot is szemrebbenés nélkül fogja elmarasztalni a szorgalmasan dolgozó és fáradtságot nem ismerõ Egyenlõ Bánásmód Hatóság, ami után a beperelt és elmarasztalt lelkész kénytelen lesz a templomában összeadni a transznemû Esztert és párját.
De ha például Eszter, aki évekkel ezelõtt még férfi volt, úgy dönt, hogy miután párjával a Mátyás-templomban vagy a bazilikában összeházasodott, örökbe szeretne fogadni egy vagy két, esetleg tíz gyereket, annak sincs jogi akadálya, hiszen Eszter már nõ. A hatályos magyar törvények szerint is. Aki pedig máshogy gondolja, azt majd elmarasztalja az Egyenlõ Bánásmód Hatóság. Tehát,ha minden így marad, transznemû Eszterünk boldogan és gondtalanul fogja nevelgetni férjével az örökbefogadott csemetéit.
Ilyen világ vár ránk.
Aminek a 444.hu és az Index szerkesztõségében egészen biztosan nagyon örülnek, mi viszont egyre kényelmetlenebbül kezdjük érezni magunkat a bõrünkben. Azt talán még szabad, és azért talán még nem fog minket elmarasztalni az Egyenlõ Bánásmód Hatóság.
Magyar Nemzet- Apáti Bence
w
