Lássuk hát mit követel meg az illendõség tõlünk, amikor találkozunk egy ismerõssel?
A legalapvetõbb, hogy ha belépünk egy helyiségbe, akkor köszönünk. Ez természetes. De mi van olyankor, amikor egy vagy több ismerõst kell üdvözölnünk? Általában kezet fogunk. Ha hölgy is van a társaságban, megvárjuk míg õ nyújt kezet. Ez elfogadott gyakorlat. Természetesen egy rövid idõpontban többszöri találkozásnál már nem kell kezet nyújtanunk, sõt nem kell újból köszönni sem. A kézfogással egy idõben mutatkozzunk be, ami legyen határozott és maximum 3-4 másodpercig tartson, hogy ne érezze magát kellemetlenül a másik fél. A hosszantartó kézfogás bizalomra utal, a túl rövid pedig kapkodós, nemtörõdöm jellegû. Igyekezzünk, hogy a kézfogás alkalmával a tenyerek is érintkezzenek, ne csak az ujjak, mert ez gyenge jellemre utal, vagy nemtetszést, undort is jelezhet. Találkoztam olyan kézfogással hogy majdnem letört a kezem az erõs szorítástól, de olyannal is, ami lagymatag, erõtlen volt. Mindkettõ hanyagolható. Ne akarjuk sem az erõs jellemünket sem ennek ellenkezõjét a kézfogásunkkal kifejezni. Kézfogáshoz mindig álljunk fel, és ha kesztyût viselünk, vegyük le, kivéve hölgyeknél, ha a kesztyû az alkalmi ruhához tartozó kiegészítõ.
Ha ismerõsünkkel nagyobb társaságban találkozunk, és van ott egy számunkra ismeretlen személy, ilyenkor az ismerõst illik elõször üdvözölni, majd utána a társaság többi tagját. A köszönést viszonoznunk kell, ha nem is ismerjük az illetõt.
Tudnunk kell, hogy kinek nyújthatunk kezet.
Természetesen az idõsebb a fiatalabbnak. a magasabb beosztású az alacsonyabb beosztásúnak, a tanár nyújthat kezet a diákjának, de ha a férfi a nõi alkalmazottjának nem nyújt kezet, akkor az illemszabályok szerint a kézfogás elmarad, vagyis ezt az alkalmazottnak tudomásul kell vennie.
Sokan elkövetik azt a hibát, hogy egyszerre mondják a nevüket, így egyik fél sem érti a másikét. Fontos, hogy kézfogáskor egymás szemébe nézzenek a felek, hogy határozottan, de ne durván szorítsák meg a másik kezét. Vannak kultúrák, ahol a kézcsók és a meghajlás szigorúan tilos, de Magyarországon ezek a kiemelkedõ udvariasság megkülönböztetõ jelei. A kézfogás mindig jobb kézzel kell, hogy történjen, ha valamit fogunk benne, akkor azt át kell tenni a bal kezünkbe. Nem illik két kézzel, a férfiaknak pedig kesztyûben kezet fogniuk, ez utóbbi a nõkre nem vonatkozik. Ha egy ülõ társasághoz érkezik egy nõ, akkor a férfiaknak fel kell állniuk, hogy üdvözöljék, a nõkre ez csak akkor vonatkozik, ha egy nálunknál idõsebb hölgy jelenik meg.
Nagy hiba ha valaki csak a keresztnevét mondja köszönéskor, vagy nem tiszta kézzel nyújt kezet a másiknak vagy nem néz annak szemébe. A tekintet az egyik legfontosabb része a kontakt felvételének. A bemutatkozást célszerû röviden, tömören intézni, illetve adott helyzetekben, például hivatalos találkozó alkalmával, fontos, hogy névjegykártyacsere kísérje a bemutatkozást. Ezen alapszabályok persze szituációfüggõek, de ha betartjuk õket, akkor eleget teszünk az elvárt normának.
Kell e kézfogással üdvözölnünk egymást – ha kollegák vagyunk és munkahelyen rendszeresen találkozunk- erre vonatkozóan nem találtam az illemkódexben utalást. Ez a baráti gesztus mindenkinek szíve joga, ha úgy érzi, hogy ezzel még jobban kifejezi a szimpátiáját, barátságát tegye, hiszen ezzel semmit sem vét a szabályok ellen.
A köszönésrõl!
Amennyiben azonos nemûek,körülbelül azonos korúak és rangúak, ebben az esetben mindegyikõjüknek arra kell törekedniük, hogy elsõként köszönjenek. Ha a férfi kalapot vagy sapkát visel, akkor illik azt megemelnie vagy jelzésszerûen megérintenie. Nem illik napszemüvegben, cigarettával a szánkban vagy zsebre dugott kézzel köszönni. Ha valaki ismeretlenekkel teli társaságba lép, akkor mindig az ismerõst kell elõször üdvözölnie, csak utána a többieket. Ha az asztalnál már sokan ülnek, elég csak a közvetlen mellettünk helyet foglalt személyeket üdvözölni.
Összegezve tehát a kézfogásunk sugározza személyiségünket, ne legyen petyhüdt, mindig köszönjünk, és figyeljünk oda a lehetõ legtöbb illemszabály betartására, mert ezzel szimpatikusabb képet adhatunk magunkról, és kedvezõbben indulnak kapcsolataink is
Hogy állunk a tegezéssel?
Tegezni általában azonos korúak tegezhetik egymást, akik például egy helyen dolgoznak. Viszont 25 év felett már sértõ lehet valaki számára, ha csak úgy letegezik. Ha nem egyértelmû, hogy tegezhetjük-e az illetõt, inkább magázzuk, amíg õ fel nem ajánlja annak ellenkezõjét. Azt még tudni érdemes, hogy férfi-nõ kapcsolatban mindig a nõnek kell felajánlania a tegezõdést, illetve ha különbözõ korú személyekrõl van szó, akkor mindig az idõsebb kell, hogy azt kezdeményezze
Arról hogy divat e a kézcsók és ha igen milyen szabályai vannak arról a közeljövõben olvashatnak.
Az illemtan szabályait – források bevonásával- közzétette:
MajorEdit
