Engem még sokkol, hogy tényleg ide jutottunk, hogy gondolkodás nélkül besorol mindenki ezen új ”vallás” mögé. Ír barátaim egyfajta megtört beletörõdéssel nézik végig, mi történik a fõvárosukkal, az országukkal. Végigküzdötték a 2015-ös népszavazási kampányt, hogy megtartsák a házasságot, annak, ami, és veszítettek. Mit tehetnek most azonkívül, hogy különbözõ módokon véleményt nyilvánítanak, és próbálják kerülni az LMBT lobbi mellé beálló boltokat? Tiltakozásukkal vagy senki sem foglalkozik, vagy pedig homofóbiát kiált a tömeg. Igen, a saját bõrömön is megtapasztaltam: ha nem akarsz ebben részt venni, nem vásárolsz szivárványos boltban szivárványos terméket, nem használsz szivárványos keresõprogramot, és esetleg ennek hangot is adsz, viselkedésed már kirekesztõnek és gyûlölködõnek tartják. Az LMBT lobbi pedig bár megkapta amit akart Írországban, tovább nyomul, és úgy tûnik, az emberség meghatározójává ebben a városban a szivárványos zászló kitûzése vált. Dublin polgármestere is része a parádénak, a napokban éppen felavatott egy LMBT emléktáblát.
Azon gondolkodom, hogy miért csak a különbözõ szexuális szokásokat, és a megszámlálhatatlan genderû életformákat ünneplik. Hogyhogy nincs ilyen egyöntetû felsorakozás a fogyatékos emberek, az üldözött keresztények, az étkezési zavarral küzdõk, a családok, vagy bármilyen más szempont alapján kiválasztott emberek mellett? A homoszexuálisok, biszexuálisok, transznemûek, stb. miért egyenlõbbek az egyenlõknél?
Majd eszembe jut, hogyha nem teszünk semmit, talán csak évtizedek kérdése, és hazánkba is megérkezik ez a mindent elsöprõ Pride-fanatizmus. (A Pride-ot persze már évek óta megrendezik, de az egész város még nem lett a rajongója.) Belenézek a fõpolgármester-jelölti elõválasztás vitájába, és rájövök, talán nem is évtizedek, hanem hónapok alatt is nem várt változások indulhatnak Budapesten.
Karácsony Gergely, az MSZP-PM jelöltje büszkén jelentette be, hogy Magyarországon az elsõ középületre, az általa vezetett zuglói polgármesteri hivatalra már kikerült a szivárványos zászló.
Kálmán Olga, a DK jelöltje szerint fõpolgármesterként nem lehet megtennie, hogy ne nyissa meg a Pride-ot.
Kerpel-Fronius Gábor, a Momentum jelöltje pedig megtiszteltetésnek venné, ha felkérnék a Pride megnyitására, amit ”természetesen” megnyitna. Egy másik interjúban arra kérdésre, hogy „A Pride-on azért részt kell vennie a fõpolgármesternek?” ezt válaszolja: „Szerintem fontos, igen.” Ezenkívül arról is beszél, hogy önkormányzati bérleményben elõírhatják, hogy nem tehet különbséget egy cukrász a párok között, ekkor tehát meg kell, hogy süsse a tortát a homoszexuális "esküvõre". Ez természetesen szembemegy a lelkiismereti szabadsággal.
Aggódóm. Nem szeretnék olyan Budapesten élni, ahol az emberség mércéje a különbözõ leszbikus, meleg, biszexuális, transznemû, vagy egyéb különbözõ genderû életformák minél hangosabb ünneplése lesz. Nem szeretnék olyan Budapesten élni, ahol postára menni vagy hivatalos ügyet intézni csak LMBT jelképek kíséretében tudok. Nem szeretnék olyan Budapesten élni, ahol homofóbnak minõsíthetnek azért, mert nem nem szeretnék ilyen Budapesten élni…
Schittl Eszter”
Tegnapi levelem Facebook-bejegyzésként is megosztottam a CitizenGO HU Facebook oldalán. Ma reggelre a Facebook törölte a posztot, mivel szerintük sérti a gyûlöletbeszéddel kapcsolatos közösségi alapelveiket.
A Facebook megmagyarázta, hogy eltávolítja azokat a bejegyzéseket, amelyek többek között szexuális irányultság alapján támadnak embereket. Csakhogy a bejegyzésem nem támadott senkit, és gyûlöletbeszédet sem tartalmazott. 2019-ben így jár az, aki megossza kritikus gondolatait az LMBT politikai mozgalom térnyerésérõl. Gondolom az egyetlen elfogadható magatartás az lett volna, ha tapsolok, vagy legalábbis csöndben maradok azt látva, hogy Dublinban már nemcsak közel minden harmadik-negyedik bolt és étterem, hanem pl. már az állami posta is az LMBT törekvések elõtt tiszteleg.
w
