Messiásként ünnepelték vasárnap este az osztrák kancellárt hívei, Sebastian Kurz látványos gyõzelemhez segítette pártját, az Osztrák Néppártot (ÖVP) az európai parlamenti választásokon. A szavazatok 35,4 százalékát szerezte meg a politikai erõ, 8,4 százalékkal többet, mint öt éve, amikor még nem a 32 éves politikus állt a párt élén. Annál nagyobb volt a fordulat hétfõn, amikor a bécsi parlamentben bizalmatlansági indítványt indított ellene a Jetzt nevû, a zöldekbõl kivált ellenzéki párt. Saját javaslattal álltak elõ a szociáldemokraták, akik Kurzon kívül kormányát is le akarták váltani. Így gondolkodtak a volt koalíciós partner, a szélsõjobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) képviselõi is.
A 16 óra körül megejtett szavazás véget vetett Sebastian Kurz 2017. decembere óta tartó kancellárságának, a politikus és miniszterei lehajtott fejjel hagyták el a plénumot. Távoztak a néppárti miniszterek, a szabadságpártból egyedül megmaradt külügyminiszter, Karin Kneissl, s azok a „civilek“, akik csak a múlt hét szerdáján esküdtek fel a koalícióból kivált FPÖ politikusok helyére. A parlamenti voksolás roppant egyszerûen zajlott, a néppárti frakció 61 és a liberális Neos 7 képviselõje ülve maradt, amikor az alelnök szavazásra szólította õket, a többi 115 honatya felállással jelezte, hogy új kormányt akar.
Formálisan a köztársaság elnöke, Alexander Van der Bellen mondja ki az utolsó szót, azaz leváltja a kormányt, s megnevezi az új miniszterelnökjelöltet, aki majd nekilát az új miniszterek kiválasztásának. Sok idõrõl nincs szó, mert szeptemberben elõrehozott választásra kerül sor Ausztriában, várhatóan 15-én. Kurz ott újra gyõzhet, most azonban elvették tõle a lehetõséget, hogy május 28-án õ képviselhesse országát az unió új vezetõinek megválasztásáról szóló brüsszeli tanácskozáson. Tíz nappal ezelõtt nem akadt ember Ausztriában, aki elképzelte volna, hogy a sikerpolitikus, a populizmust és az államférfit egyaránt megtestesítõ „Basti“ bukik, s kormánya szétesik. Arra sem gondolt volna senki, hogy a két „õsellenség“, a szociáldemokraták (SPÖ) és a radikális jobboldaliak együtt buktatják meg a kancellárt. Mindkét párt az utolsó pillanatig ingadozott, elkövesse-e a királygyilkosságot vagy meghagyják posztján. Ha megteszik, szembemennek az osztrák lakosság többségének akaratával. De ha nem lépnek, akkor az ügyesen taktikázó, lelkesen szereplõ Kurz behozhatatlan elõnyre tesz szert a következõ hónapokban.
A parlamenti bizalmatlanság óráiban – ilyen aktusra 1945 óta nem került sor Ausztriában – Kurz fejére olvasták, hogy két év alatt két kormányt robbantott, s ennek egyetlen oka a saját hatalmi vágya volt. Hibáztatták azért, mert a kétezres évek elején már leszerepelt szélsõségeseket ismét a hatalomhoz engedte. „A videó csak azt mutatta meg a kékek vezérérõl, amit addig is tudtunk: szélsõséges, idegengyûlölõ, felelõtlen, nem lehet bízni a szavában“ – fogalmazott egy Alfred Noll nevû képviselõ. Felrótták Kurznak, fittyet hányt a parlamenti demokráciára, az ellenzéki pártokat levegõnek nézi, a parlamenti többséggel egyáltalán nem törõdik. A képviselõkön villámgyorsan áthajtott törvénykezést emlegettek, de még az is szóba került, hogy minden második parlamenti ülést kihagyott. Bírálták magamutogató nyilatkozatait, titkolózásait. Egyedül parlamenti frakciójának vezetõje vette õt védelmébe, mondván, vétek egy mûködõképes kormányt 2-3 hónapra leváltani.
