Három ország határán járt a Kolping Család (utolsó nap)

2019-07-16 | Magazin
Szinte hihetetlen volt számunkra, hogy már haza kell indulnunk és ilyen gyorsan elrepült három nap. A szálloda ablakából az apátistvánfalvai templomot láttuk. A település minden épülete közül a legnagyobb, a tájat szinte uraló Szent István-templom, amelyet – bárhonnan érkezzen is – a látogató elõször pillant meg.

A késõ barokk stílusú római katolikus templom történelmi kegyhely. Reggel ott mondtunk el egy búcsúimát.

A természet bája és a vidék sajátos kultúrája ad egymásnak találkát e csodálatos vidéken. Következõ állomásunk az Õrségi Nemzeti Park volt, benne a Szalafõ-Pityerszer település határában kialakított mûemlék-együttes. A cél az volt, hogy helyreállított és az eredeti funkciónak megfelelõen berendezett szabadtéri néprajzi múzeum jöjjön létre. Bejártuk a zsupptetõs, apró ablakos házait, megkerestük a kástút, (élelmiszertároló) a tókát (esõvízgyûjtõ). Elidõztünk a régi életmódot bemutató lakásbelsõk elõtt. Elképzeltük, milyen lehetett egy sokgyermekes család élete a hétköznapokban.

11 órára a kondorfai Szent Lukács templomhoz értünk. Itt vettünk részt a vasárnapi szentmisén. Sok fiatal segédkezett a mise alatt. A barátságos és közvetlen plébános úr, Köbli Tamás, szívélyesen köszöntötte a Budaörsi Kolping Család tagjait. Elmondta, hogy a kihaltak helyére számos fiatal család költözik a faluba, a szép fekvésének köszönhetõen. Büszkék a népszokásaikra, melybõl több kincs is fennmaradt napjainkig, így a gyertyaszentelés, barackszentelés, a húsvéti örömtûzgyújtás, a lucázás. Egy különleges szokás is él még, az, hogy a férfiak a mise alatt a sekrestyében foglalnak helyet.

Õriszentpéter vendégváró Hársfa éttermében szolid árakban és udvarias kiszolgálásban volt részünk. (Az asszonyok elcsíptek egy kis idõt ebéd után, hogy megismerkedjenek a környéken híres fazekasok termékeivel.)

Ezután megtekintettük a település egyik fõ látnivalóját, az 1230 körül épült Árpád-kori katolikus templomot.  A városka szélén, a Templomszeren áll a fák között megbújó román stílusú, kis Szent Péter templom. A vérzivataros történelmi idõket megélt falakon egy meglepõ, eredeti írást olvashattunk, ami a restauráláskor bukkant elõ. „Az asszonyállat az õ urát el ne hadgya”.(így)

Utolsó pihenõhelyünk Kolontáron volt, ahol az ott lakó budaörsi ismerõsünkkel is találkoztunk.

Végezetül a köszönet és hála szavai következnek. Többen hozzájárultak az út sikeréhez, soknak kell köszönetet mondani. Elsõsorban a szervezõknek, majd azoknak, akik értékes gondolataikkal, imáikkal, verseikkel igényesebbé tették számunkra az együttlétet. És nem utolsósorban Bercinek, aki biztonsággal fuvarozott bennünket. Köszönjük a Magyar Kolping Szövetség anyagi hozzájárulását.

s.k.

Megosztás