A tanító búcsúzik:
„Most ti vagytok az ünnepeltek, mégis pici szomorúságot látok az arcotokon. Batyuval a vállatokon elindultok az ismeretlen, de izgalmas és felfedezésre váró világ felé. Én tudom, hogy minden búcsúzás nehéz. Tudom, hogy nehéz elengedni azt a kezet, amely négy éven keresztül óvott, nehéz elhagyni azt a termet, amely a biztonságot jelentette. De ígérem nektek, hogy mikor szeptemberben újra találkozunk, egy kedves, mosolygós osztályfõnök néni vár majd titeket és az osztálytermetek legalább olyan szép lesz, mint a mostani.”
A szülõ búcsúzik:
Nehéz küldetést vállaltál, nagy felelõsséggel, és ezért mi köszönettel tartozunk. Köszönjük, hogy nevelted, tanítottad gyerekeinket, hogy félelmeiket eloszlattad, hogy megvigasztaltad õket, ha szomorúak voltak. Köszönjük, hogy önzetlenül csak értük tettél, mindig jókedvûen, mosolygósan, bölcs cselekedetekkel. Köszönjük Tünde, hogy példa voltál. Isten éltessen nemcsak pedagógusnap alkalmából, hanem az év 365 napján!!!
A diák verssel búcsúzik:
Távolodnak, messze kerülnek az évek,
A diák szemek a távolba visszanéznek.
Búcsúzunk egy dallal tõled,
Ki napjainkat óvtad, védted.
Fogtad kezünket, ha kellett,
Vállunkról levetted a terhet.
Nem csak tanár vagy, hanem barát,
Ki megérti a diák baját.
Ma még együtt vagyunk,
Ma még itt vagy velünk,
De holnaptól már távol leszünk.
Múlnak a napok, múlnak a percek,
De kik távol vannak sem felednek.
"Lehet, hogy elfelejtik, mit mondtál nekik, de soha nem fogják elfelejteni, hogy hogyan érezték magukat szavaidtól."
w
