Régi jó receptjeink: A gombócleves, ahogy édesanyámtól tanultam

2019-02-01 | Magazin
Gyerekkorom levese, ami még ma is ízlik egész családomnak – és nagyon egyszerû. Borbás Marcsitól láttam egy fajtáját, de én kicsit másképp ismerem, másként készítem. Természetesen ez is mindenki egyéni fantáziájára van bízva, hiszen kísérletezni mindig lehet és érdemes!

Annyi a plusz munka egy rántott krumplileveshez képest, hogy pár szem krumplit külön fõzünk meg a gombóchoz. Tehát vízbe felteszünk néhány szem, puhára fõzendõ krumplit és amíg fõ, leveses fazékban felforrósítunk egy kis olajat (aki zsírral jobban szeret fõzni, azt), beleteszünk egy kis apróra vágott hagymát, piros paprikát (por alakban, de jöhet hozzá apróra vágott californiai paprika is), köményt és kis keverés után jöhet a kevés liszt. Néhányszor megkeverjük, fölengedjük vízzel, beletesszük a viszonylag apróra vágott 2-3 nyers krumplit. Én mindig teszek bele egy szép szelet zellert is, és persze sót. Ez lassan elkezd forrni, közben elkészítjük a gombócokat: A külön megfõzött krumplit áttörjük, kevés lisztre gyúródeszkára tesszük (lehet egy tojást beletenni, de nem feltétlenül szükséges), megsózzuk, kevés õrölt köménnyel vagy apróra vágott petrezselyemmel ízesíthetjük. Amikor a krumpli már annyira kihûlt, hogy nem égeti a kezünket, szépen összegyúrjuk a liszttel. Apró golyócskákat formázunk belõle és, ha a leves már majdnem kész, tehát puha benne a krumpli, forrás közben óvatosan beledobáljuk a gombócokat. Elég néhány perc, hogy a levesben megfõjenek.

Tálaláskor tejfölt, vágott petrezselyemzöldet tehetünk a tányérban gõzölgõ leves tetejére.
SzK

Megosztás