Régi személyes élmények az NDK-ból

2019-07-24 | Magazin
Sok évvel ezelõtt egyik vidéki városunk strandján megismerkedtem egy német lánnyal, aki szüleivel gyakran nyaralt Magyarországon - nem lévén sok egyéb lehetõségük. Mivel egy budaörsi sváb néninél már évek óta ismerkedtem a német nyelv rejtelmeivel, nyelvgyakorlásnak sem volt rossz a beszélgetés, amit egy hosszú, több éves barátság követett.

Gisela 2-3 évvel volt idõsebb nálam, szülei egyetlen gyermeke. Nagy örömmel vették, hogy talált egy magyar tini-lányt, akivel labdázhat, fagyizhat, beszélgethet. Egy év múlva meghívtak hozzájuk, a Thüringiai erdõ egy kisvárosába. 14 éves lehettem akkor és persze elõször jártam külföldön. Minden új és érdekes volt, így nagyon beleivódott az emlékezetembe. Elsõ helyen említem a gasztronómiát: még a tojásnak is más ízét éreztem! A sötét, majdnem fekete felvágottak, a sötét kenyér – még ismeretlen volt akkor itthon. De a gyümölcsjoghurt, amit üvegben lehetett kapni és minden nap a reggelizõ asztalra került, nagyon ízlett! A zselés gyümölcstorta úgyszintén, hiszen a hegyoldalban elhelyezkedõ hétvégi házukban mindig volt délutáni sütizés. Résztvehettem egy "Sommerfest"-en is, amikor a finom sült kolbász (Bratwurst) és görögdinnyebólé került terítékre.

Mivel barátnõm már gimnazistaként is nyári munkán vett részt, én gyakran kószáltam egyedül a városban: ha valamiért sorban álltak, az biztosan gyümölcs volt vagy virág. De háztartási gépeket vagy gyermekholmit nagy választékban és jó minõségben lehetett kapni. (Gondoljunk csak a Deák téri NDK-Centrum áruházra Budapesten!) A családról annyit: Gisela a nagyszüleivel ritkán találkozhatott – az egyik nagymama Nyugat-Németországban élt, a másik Nyugat-Berlinben. Õk néha meglátogathatták õket, de ez fordítva nem mûködött!

Elsõ látogatásomat követõen évente találkoztunk, vagy Magyarországon vagy az NDK-ban. Barátnõm vadászta nálunk a divatos ruhadarabokat, néha vett is néhányat, de pl. egy Beatles-lemezt már nem mert megkockáztatni, hogy átvigye a határon. Szorongattatásban éltek, a diákoknak minden nyáron dolgozni kellett, a lányokkal még csatornát is ásattak. Számukra Jugoszlávia volt a "Nyugat", oda nagyritkán elmehettek néhány napra.

Teltek az évek, férjhez mentünk, neki megszületett a kislánya. Férje még magyarnak is elment volna, szép fekete fiú volt. De azután jött Németország újraegyesítése, mindketten elvesztették a munkájukat (bányamérnök és iparvállalati közgazdász végzettségük volt). Férje a volt NSZK területén, nagyon messze talált munkát és egyre ritkábban utazott haza. A vége válás lett…

Giseláról az utolsó hírem, hogy kislánya Amerikában tanul, õt ment meglátogatni…

SzK

Megosztás