Nagy örömmel és szeretettel fogadták csoportunkat és minden jóval a kedvünkbe jártak. Elsõ utunk a Sobri étterembe vezetet, ahová kisvonattal vittek az állomásról. Ott már három bográcsban fõtt az ízletes bajai halászlé. A helybéliek úgy tartják, hogy a szegediek szeretnek halászlét fõzni, a bajaiak tudnak is. Tényleg tudnak!
A találkozóra eljött az alpolgármester, a frakcióvezetõ asszony és üdvözletét küldte Zsigó Róbert országgyûlési képviselõ.
Köszönettel vettük át a szép kivitelû ajándékkönyveket – egy helyi szakácskönyvet és a bajai 56-os eseményekrõl szóló kiadványt. Mi is átadtuk ajándékainkat.
Délután meglátogattuk az 2015-ben épült Turisztikai Központot. A modern, átgondoltan tervezett létesítmény kitûnõen alkalmas koncertek, rendezvények, konferenciák megrendezésére. Onnan újból a kisvonatra szálltunk és indultunk városnézésre. Bejártuk a barátságos utcákat, a Duna part árnyas sétányait, átmentünk a hídon a Pandúr szigetre, láthattuk a Sugovica összefolyását a nagy folyammal. Megálltunk a Türr István emlékmûnél. A bajaiak kedvelt folyójának nevérõl fennmaradt egy legenda, amely szerint a folyóág egy gazdag vízimolnár Vica nevû lányáról kapta a nevét, aki – miután apja visszautasította kedvese, egy szegény molnárlegény, Súgó lánykérését – szerelmével együtt a folyóba ölte magát.
A város egyik büszkesége az egykori zsinagógából átalakított könyvtár. Aki Baján jár, ne hagyja ki!
Éppen „útba esett” egy cukrászda. Nem tudtunk ellenállni a csábításnak.
Köszönjük a bajai barátainknak ezt a felejthetetlen napot, Szádeczky Attilának a fáradhatatlan kalauzolást, és mindenkinek a sok figyelmességet.
s.k.
Fotó:Nagy Anna
