|
Én még emlékszem, amikor nagymamám a hatalmas rézüstben fõzte a szilvalekvárt. Aztán belül mázas köcsögökbe töltötte a sûrû,édes masszát. Elõre feldarabolt pergamenpapírt helyezett rá, majd cukorspárgát többször körbetekert rajta és megkötötte. A hûvös spájzban évekig is elállt.Anyukám idejében már celofánt használtak, befõttes gumival és szalicillal, késõbb nátrium – benzoáttal tartósítottak. A mai háziasszonyok dolgát igencsak megkönnyítik a csavaros üvegek. Nem kell bíbelõdni a celofánnal, csak jó erõsen rácsavarni a fedõket. a megtöltött üvegekre. Bevallom, évekig én is használtam nátrium – benzoátot, de egyre gyakrabban olvastam arról, hogy felhalmozódhat a szervezetben, nem egészséges, stb. Évek óta nem használok egy szemet sem! És elállnak a befõttjeim, lekvárjaim! Annak ellenére, hogy az éléstáram nem eléggé hûvös.
Hogy sokáig használhassuk a kiürült befõttes üvegeket, ahhoz az szükséges, hogy jól kimossuk és kiszárítsuk, mert ha nedvesen tesszük el , akkor következõ évben esetleg bepenészesedett fedõket fogunk találni. Nem jó módszer, ha úgy próbáljuk kinyitni a fedõt, hogy késsel feszegetjük. mert úgy károsodhat, deformálódhat. Aztán találgathatjuk, hogy miért is romlott el a lekvárunk. Garantált a siker, ha tiszta üvegekbe, forrón töltjük bele a nyári ízeket. Jó néha gyönyörködni bennük, arra gondolva, hogy milyen jó lesz egyiket, másikat a téli napokon kinyitni és családunk elé tálalni. A lekvárokat, paradicsomleveket száraz dunsztba szoktam tenni, a kompótokat (körte, barack, ecetes szilva) viszont méretes lábasba állítva az üvegeket, felfõzöm és hagyom kihûlni. Felcímkézem, hogy melyik évben tettem el, és még azt is megjelölöm,hogy kitõl kaptam a gyümölcsöt. Így sorakoznak a polcon a Gy(Gyula) körtekompótok és a Zs(Zsóka) ribizli- és szilvalekvárok. Amikor Petra unokám meglátta a barackbefõtteket, örömmel kérdezte:- Mama, ez olyan, mint amit húsvétkor ettünk? Mert az olyan finom volt! Akkor elhatároztam, hogy néhány üveggel még teszek el. Salátává forgatott receptes könyvemben rábukkantam Szám néni lekvárjára. Jaj, de régen tettem már el olyat! A kedves Szám néni már nincs az élõk sorában, pedig újból megköszönném neki a receptet. Szám néni lekvárja: 2 kg. hámozott alma, fél kg. paradicsom – puhára fõzzük, átpasszírozzuk. Hozzáadunk 40 dkg. cukrot, 1 csomag vaníliás cukrot, kevéske rumot (ez el is maradhat, de azzal együtt finomabb. Az alkoholtartalom elvész a fõzés idején) Ezt újból felforraljuk, azonmód üvegekbe töltjük, és szárazdunsztba tesszük. Nagy kedvence a családnak a házi ketchup. Én így készítem. 2 kg.paradicsom, 3-4 alma, 3-4 vöröshagyma, 3-4 gerezd fokhagyma, 3-4 zöldpaprika- puhára fõzzük, átpasszírozzuk. Lehet turmixolni is, vagy a botmixerrel pépesíteni. Újra a tûzre tesszük, hozzáadunk 1 mokkáskanál õrölt fahéjat, fél mokkáskanál õrölt szegfûszeget, 4 evõkanál 10 %-os ecetet, 10 dkg. cukrot, sót ízlés szerint. Forrón üvegekbe töltjük. Az ecetes szilva eltevése roppant egyszerû. Elõvesszük azt a jól bevált lábosunkat, amibe 5 üveg elfér. Az aljára szoktam tenni egy konyharuhát, hogy az üvegek el ne roppanjanak a közvetlen hõtõl. Az elõkészített üvegekbe dobunk 2-3 szegfûszeget, egy kis darab fahéjat, majd megtöltjük az alaposan megmosott, egészséges szilvákkal. Nem kell kimagozni! Ezután feltöltjük hideg vízzel, beleteszünk 3 evõkanál cukrot,1 kanál 10%-os ecetet és rácsavarjuk a fedelét. Óvatosan addig forraljuk, míg az üvegekben is látszik, hogy gyöngyözik a víz. Hagyjuk a lábosban kihûlni. |
Tehát: tisztán és forrón!
Szeretettel s.k.
