Munkájába beleteszi a szívét-lelkét

2019-08-05 | Rovatok
Aki a Templom tér környékén jár, láthatja, hogy beállványozták az 1. világháborús emlékművet. Matúz András szobrászművész fogja újjávarázsolni, minden régi szépségében megtartva.

A szoborról tudhatjuk, hogy 1925-ben avatták fel a templomkertben. Egy összerogyó katonát ábrázol, amint Krisztus magához emeli őt. A katona a 32-es közös (K.u.K.) ezred katonája. A legtöbb budaörsi ebben az ezredben teljesítette katonai szolgálatát. A mészkőszobor a község lakosságának összefogásával készült. Az emlékmű négy oldalán helyezték el a galíciai és az olasz fronton hősi halált halt 268 budaörsi férfi nevét őrző márványtáblákat. A háború nem csak a csatatereken hagyott maradandó nyomot, hanem odahaza a falvakban és városokban is. A háború áldozatainak emlékére fájdalommal vegyes büszkeséggel állított emlékműveket a hálás utókor. A hősi emlékművet a korszak jeles szobrásza, Pásztor János készítette. 

Megálltam néhány szót váltani az ott dolgozó Matúz Andrással és egy megható történetet tudtam meg tőle. Nagybátyja is harcolt az 1. világháborúban. Egy esetben csodával határos módon megmenekült, de amikor ellenséges személyek elfogták, bár fegyvertelen volt, mégis meggyilkolták. András most úgy érzi, hogy a szobor felújítása kapcsán munkájával szeretett nagybátyja előtt leróhatja tiszteletét.

– Sokat  jelent számodra ez a megbízás. Nem csak munka, hanem főhajtás is. Megosztanál néhány gondolatot erről? 

– Úgy érzem, nem véletlenül talált meg engem ez a feladat. Hálás vagyok, hogy a sors ezt megadta nekem. Az 1. világháboúban harcoló nagybátyám, Szűcs Lajos káplár szülővárosában szinte az első hősi halottak között volt. Alig múlt 20 éves. A családunkban mindig tisztelettel emlegették. Gyakran gondolok rá a jelenlegi munkám során.

– Gyakorlatilag hogyan szabad hozzányúlni egy ilyen, majd 100 éves szoborhoz? 

–Történelmünk emlékeihez alázattal kell hozzányúlni. Valós értékeket kell megőriznünk a jövő generációjának és hibátlanul átadni. 

– Mint művész, hogyan jellemeznéd az alkotást?

– Csak hódolattal tudok beszélni Pásztor János alkotásáról. Mélységes fájdalmat sugall, de erőt is ad, hogy nincs megszűnés. 

Édesapám utolsó szavai ezek voltak: Ha mennyiségben kevesebbek is leszünk, de minőségben különbek legyünk.

 

s.k.

fotó:wein

Megosztás