A szentélyben elhelyezkedő főoltárról már több korai egyházlátogatási jegyzőkönyv is említést tesz. Szent Keresztről nevezett oltárként említik, eredete és kialakításának pontos ideje azonban bizonytalan. Egyes részeit a Zichy-család idején alakíthatták ki, ám jelenlegi formáját az új templom építése és az 1837-es villámcsapás utáni időszakban nyerte el.
A vörösmárvány utánzatú hátfalhoz csatlakozó főoltárt két korinthusi pilléren nyugvó oromzatos főpárkány hidalja át korai klasszicista stílusban. (Arányaiban és részleteiben hasonlít a terézvárosi plébániatemplom Szent József és Szent István 1820-as években alkotott mellékoltárára, amelyet Pollack Mihály építész tervezett, így nem zárható ki, hogy az ő hatása is befolyást gyakorolt templomunk főoltárának kialakítására.)
Az oltárt egy timpanon zárja le, amelyben Isten Szeme ábrázolás látható. Egykoron oldalfalain hat angyalfejet jelenítettek meg. Ahol a falak átívelnek, a hét szentségről és az egyházi ünnepek szentjeiről készült freskók voltak, a szentély magasságába pedig a négy evangélistát helyezték.
A főoltár képe a keresztre feszített Krisztust ábrázoló olajfestmény, koszorús levélfűzéres dísszel bíró aranyozott keretben.
XIX. századi klasszicista jegyeket mutató alkotás, amelynek festője ismeretlen. A kép felett olvasható: „Sic Deus dilexit mundum” (Így szerette Isten a világot) (Forrás: A budaörsi római katolikus plébániatemplom c. kiadvány, 2009)
A főoltárt 2023-ban Matúz András restaurálta, a festmény kivételével:
SzK
(A címkép 2022-ben készült.)
