Kolping-szállásunk közvetlenül a felújított sümegi vár alatt volt, a ferences templom szomszédságában. Második napunkat majdnem teljes egészében Sümegnek szenteltük.
Megtudtuk, hogy a Sarlós Boldogasszony ferences kegytemplom a „csodatévő” Mária-szoborról is nevezetes, a hálából adományozott táblák beborítják a falat a főoltár mögött, a Fiát ölében tartó Szűzanya szobrának két oldalán. Ilyen helyen fohászt mondani különlegesen szép élmény!
A ferencesek 1649 óta voltak jelen a városban, templomukat 1654. szeptember 29-én szentelték fel. Sümegen és környékén 1759-ig a ferences atyák látták el a papi teendőket, amikor is Padányi-Bíró Márton püspök – akiről még írunk – új plébániát hozott létre.
1950 júniusában a kommunista államhatalom megvonta a szerzetesek működését, majd a 40 éves elnyomatás után ez volt az első visszakapott kolostor az országban. Sok munka várt ekkor a szerzetesekre, mert időközben tanácsi lakásokat alakítottak ki a kolostorban.
A templom tornyának, valamint a kolostor főhomlokzatának tatarozására 1994-ben került sor, 2003-ban kezdték meg a főoltár tisztítását és aranyozását.
Ezután egy kis városnéző séta következett, első állomásunk Kisfaludy Sándor (Sümeg, 1772. szept.27. – Sümeg, 1844. okt. 28.) szülőháza volt. A költő-katonatiszt elsősorban szerelmi lírájával alkotott maradandót, múzsájának és első feleségének, Szegedy Rózának badacsonyi háza ma is látogatható.
Meglátogattuk a város tisztelt polgármesterének, Ramassetter Vincének is a szobrát, aki fontos szerepet töltött be Sümeg város felvirágoztatásában. Kékfestőként kezdte, emellett foglalkozott borkereskedéssel, kádárüzemet működtetett, sőt papírt is gyártott. Az 1840-es évek derekán vált közismertté és népszerűvé, amikor a Védegylet mozgalmat támogató hölgyek az ő kelméit hordták. 1848-ban Sümeg mezőváros polgármesterévé választották. Az 1850-es évektől fáradhatatlanul agitált az iskolafejlesztés mellett. 1864-ben az elemi leányosztályok, majd 1872-ben az óvoda számára ajándékozott telket és házat.
Ezután a nap fénypontja következett: a sümegi püspöki palota megtekintése. „Marci bácsiról”, a palotát felépítő Padányi Bíró Márton püspökről nagyon sokat megtudtunk a felújított palota termein végighaladva. Két csoportra osztva kaptunk idegenvezetést és nagy szerencsénkre a mi csoportunk a múzeum igazgatónőjét, a teljes felújítást levezénylő kedves hölgyet kapta, aki megsimogatott minden tárgyat, minden képet, kályhát, és nagy szeretettel mesélt szinte minden darabról.
A veszprémi püspökség Sümegen
Sümeget és környékét a XI. század elejétől királyi adományként a veszprémi püspökség birtokolta, így ez meghatározta fejlődését és jelentőségét. A török megszállás idején vált igazán jelentős és fontos várossá: amikor Fehérvár és Veszprém is elesett, a sümegi vár lett a Dunántúl egyik legfőbb bástyája, amit még az oszmán seregnek sem sikerült soha bevennie. A veszprémi püspökség is a sümegi várba menekült a törökök elől, és ott is maradt majd’ kétszáz éven keresztül…
Amikor Padányi Biró Márton lett az egyházmegye vezetője 1745-ben, a határozott fellépésű püspök a sümegi várból tervezte ellátni egyházi és világi tisztségeit. A tervekhez azonban az uralkodó, Mária Terézia nem járult hozzá, így a püspök a vár déli lejtőjének tövében álló, püspöki kúriaként szolgáló, egyemeletes épületet szemelte ki állandó rezidenciája helyszínéül.
A ma látható palota fokozatosan, évtizedek alatt épült ki. A kiállításon láthatjuk a legrégebbi szárny fennmaradt eredeti tégláit. A XVII. század végén bővítették ki U alakúra az épületet, de végleges, zártudvaros formáját csak Padányi püspökké szentelése után néhány évvel nyerte el, amikor hozzáfogott a székhelyhez méltó, grandiózus elképzelése valóra váltásához.
A palota homlokzatát, belső udvarát és az épületegyüttes egészét a szimmetria és a harmónia jellemzi, belső tereit pedig a barokk és a rokokó díszes, néhol túlburjánzó, de látványos elemei díszítik.
Az épület XX. századi története során sűrűn váltakoztak a „lakók” (működött falai között erdészeti hivatal, majd a Keresztes Nővérek leányiskolája, de volt hadikórház is), majd az 1947-es államosítás után 1951 és 1988 között iskola és diákotthon működött a kastély falai közt. 15 évig üresen állt…
Miután 2001-ben a Műemlékek Állami Gondnoksága vette át az épület vagyonkezelői feladatait, a legszükségesebb felújításokat elvégezték. A 2000-es években a tető, majd a teljes homlokzat is megújult. 2018 és 2021 között a Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram keretében megtörtént a palota komplex műemléki felújítása és turisztikai vonzerővé fejlesztése.
Kissé belefáradva a sok látnivalóba, szívesen fogyasztottuk el menü-ebédünket a Várcsárdában, majd az elszántabbak azonnal nekiindultak a hegynek, hogy feljussunk Sümeg messziről tündöklő várába is.
Itt sem csalódtunk: a felújított vár bástyái állnak, az épületben vetítés, kiállítás várja a látogatókat és a körbejárható falról csodálatos kilátás nyílik a tájra.
Az 1260-as években épült meg a vár legrégebbi része, a fellegvár Öregtornyának alsó szintje, melyen egy fából készült emeleti toronyrész állhatott. A 14. században, az Anjou-királyok idején került sor a vár szerkezeti erősítése mellett a fellegvár falainak és az Öregtorony felső szintjének megépítésére, a meglévő épületek javítására. A következő nagyszabású építkezés azután indult, hogy Veszprém 1552-ben török kézre került, és a püspökség a sümegi várba menekült.
(A képen a ferences templom és a püspöki palota – a várból.)
A vár hanyatlása a XVIII. század elején kezdődött, amikor a Rákóczi szabadságharc után, 1713-ban felgyújtották, erősségeit lerombolták. Ettől kezdve a vár két és fél évszázadon keresztül volt kitéve az időjárás viszontagságainak, köveinek nagy részét a környező építkezésekre szállították el. 1989-ben a Papp család jelentkezett a vár üzemeltetésére. Az első években megkezdték a romok eltakarítását, az élet-, és balesetveszélyes helyek helyreállítását, majd az Országos Műemlékvédelmi Hivatal engedélyével megkezdődtek a felújítási munkálatok is. A vár tornyai új tetőket kaptak, a gyilokjárók, lépcsők, faszerkezetek megújultak, a fedett helyiségekben színvonalas kiállításokat rendeztek be.
Talán elég is lett volna ennyi élmény egy napra, de semmiképpen nem hagyhattuk ki a közeli Türjén a felújított premontrei templomot, amely ritka példája az Árpád-kori téglatemplomoknak.
Első említése 1234-ből való, de a premontrei monostor 13. század eleji alapításakor már valószínűleg jelentősebb helynek számított. Ekkor a Türje nemzetség birtokolta, mint valamennyi környező települést. A Budáról Velencébe tartó kereskedelmi út mentén fekvő település a 15. század során ugyancsak nagy jelentőséggel bírt.
Az épületegyüttes a prépostházzal együtt az 1540-es években többször is fosztogatás áldozatául esett és tűzvész martalékává vált. Az újjáépítés helyett, a törökök támadásaitól tartva, a kommendátor prépostok castellummá (végvárrá) alakították a monostort, amely így a veszprémi végvári védrendszer része lett. E funkciójában egészen a 17. század második feléig megmaradt.
A prépostság 1703-ban került vissza a premontreiek kezére. A templom freskóit és a mellékoltárok képeit 1761 és 1763 között készítette Dorffmeister István.
A ma is meglévő barokk rendház a XVIII. században épült, de nem a régi helyén, hanem a templom déli oldalához csatlakoztatva.
Ez ma a Kolping Szövetség által működtetett idősek otthona.
A templomépület jellegzetessége az 1920-as évek óta a téglaarchitektúrájú főhomlokzata és a két torony közötti westwerkes toronyköze volt. A mostani helyreállítás első lépéseként 2018 áprilisában megkezdődött a templom komplex építéstörténeti, művészettörténeti kutatása, amely szakági restaurátori kutatásokkal és régészeti ásatással is kiegészült. Ezeket követően a szakemberek nagyszabású restaurálási munkát végeztek a szentély és a mellékkápolna Dorfmeister István által készített barokk freskóin.
A felújítás kívül-belül érinti a templomot. A főhomlokzat korábbi jellegzetes natúr téglái vékony vakolatot kaptak, a tornyokat új aranyozott keresztek ékesítik, a toronysisakok egyedi technológiával lettek felújítva, és megújultak a toronyórák is. A vízelvezetés, a tetőszerkezet, valamint a tornyok belső szerkezetei is újak.
A régészeti feltárások nyomán a templombelsőben feltehetően előkerült az alapító, Dénes bán eddig teljesen ismeretlen sírhelye is, valamint számos más Árpád-kori emlék, sőt egy eddig ismeretlen barokk kriptára is rábukkantak a kutatók.
A prépostsági templom déli falán az 1990-es években véletlenszerűen fedezték fel a Szent László-legendát ábrázoló 14. századi freskót, amely hazánkban az egyik legkorábbi ebben a témában.
Szóba került, hogy vitákat vált ki a szakemberek részéről, melyik korból kellene elsősorban feltárni és bemutatni az építészeti, művészeti értékeket. Úgy hallottuk, a fő koncepció a változatosság volt ebben az esetben.
Még folynak munkálatok a templom szomszédságában, hiszen látogatóközpont és zarándokház is épül. A premontrei közösség jelmondata: „Minden jó ügyért készen”.
Este szállásunkon vidám vetélkedőt rendeztünk, ahol többek között Petőfi versek felidézése volt a feladat. Testvéreink jól vizsgáztak!
SzK (még folytatjuk)
