Tizenhat a létszám, a körben ott ül Páder Petra budaörsi színművésznő is. Hangos nevetés, játék hangjára érkezem.
Idén indult el a Budaörsi Latinovits Színházban a színházi nevelési műhely és ez az első ilyen jellegű tábor is Budaörsön. Beszélgetőpartnereim, Nóra és Gitta, a Színház- és Filmművészeti Egyetem első drámainstruktor-szak drámajátékos szakirányú képzésén végeztek 2017-ben, ahol színházi nevelést tanultak. Azóta is képezik magukat, most a Károli Gáspár református egyetem színháztudomány mesterszakát végzik és – elmondásuk szerint – igyekeznek inspirálódni és továbbképzésekre is járni, hogy fejlesszék magukat.
De kezdjük az elején: Mit fed a „nevelési műhely” megnevezés?
Főleg gimnazistákkal, egyetemistákkal dolgoznak hétről-hétre, a legkisebb korosztály előadáskísérő programokon vehet részt.
Mindez hogy kapcsolódik az éppen folyó színházi táborhoz? „Mivel kevés a lehetőség színházi nevelési táborra általános iskolások számára, szerettük volna ennek a lehetőségét megteremteni. A Budaörsi Latinovits Színház és az Ifjúsági Klub is nyitott volt a kezdeményezésünkre, egyszerűen meg tudtuk szervezni.” – hallom tőlük.
Mi a tábor tematikája? „Azt próbáltuk megmutatni a gyerekeknek, hogy mennyi mindenből épül fel egy színház. Ha színházba megyünk, majd előadás után onnan kijövünk, a látott előadáshoz mennyi előkészület, háttérmunka szükséges, mennyi készséget igényel ez a munka. Akár csak annyi is, hogy figyel a másikra, hogy beszél, stb. Tegnap pl. azt néztük meg, hogy lehet tárgyakat úgy megmozgatni, hogy életre keltsük őket. Ma Páder Petra színművésznő mutatja meg a gyerekeknek azt, hogyan vesz ő részt a „színházcsinálás” folyamatában.
A színház és színházi szakma legszélesebb skáláját igyekeztük a héten végigvenni, sok személyiség- és koncentrációfejlesztő feladatot végzünk, hogy az egyéb készségeiket is egy kicsit megmozgassuk.”
Mi a tapasztalat a gyerekekkel? Mennyire nyitottak, aktívak?
„Az első naphoz képest, amikor néma csendben ültek az első feladatnál, most már hangoskodnak, energikusan jelen vannak, szívesen vannak velünk. Nem tudunk olyan feladatot adni, amiben ne teljes szívvel-lélekkel vennének részt. Nekem ők az első ilyen korosztályú csoportom és azt veszem észre, nehezen tudnak figyelni. Míg az okostelefon vagy csocsó azonnal beszippantja a figyelmüket, addig egy önismereti vagy társfigyelő játék sokkal nagyobb erőfeszítést kíván meg tőlük. De ez is már egyre jobban megy.
Nagy a kíváncsiság bennük a színház és egymás iránt is és jó, ha minél több lehetősége van ennek a korosztálynak, a kiskamaszoknak, hiszen kevés számukra a jó program.”
Kérdésemre, hogy a szülők „küldték-e” inkább őket, vagy a gyerekeknek maguktól volt kedvük a táborba jönni, megtudom, hogy többségében a gyerekek ötlete volt a részvétel.
A tábor egy hetes – hogy zárjátok le?
„A hátralevő két napban tovább ismerkedünk a színházzal – és egy hét után véget is ér a foglalkozás.
A hét beosztása a következő volt: 1-2. nap dramaturgia, tárgyanimáció – 3-4. nap színpadi mozgás, a színész jelenléte – utolsó nap test-tudatosság.
5 nap ideális volt, hiszen ez nem bent alvós tábor. Elég volt arra, hogy mindenbe belekóstoljanak, belelássanak, kiválasszák, mi érdekli őket a legjobban. A végén akár még egy előadást is létre lehet hozni. Most a cél nem ez volt.”
A jó dolgok gyorsan elszállnak, de van folytatás – erről következő cikkemben számolok be.
SzK
(A címképen: Szendrey Gitta a gyerekekkel)
