Melich Gusztáv itt született, ebben a hegyektől övezett, erdőktől átkarolt, ma közel 700 lelkes településen.
Már az oda vezető utunk is remek volt. Ugyanis kisvasúttal utaztunk. Az állomáson örömmel láttuk, hogy sok család, csivitelő gyereksereggel ezt a programot választották. Meredek domboldalak tövében, sziklás szurdokok mentén, felettünk összeboruló lombsátor alatt haladtunk. A fák közé bepillantva napsütötte tisztások üde zöldjét, gyors folyású csermelyeket, sőt tovaszökkenő őzikéket láttunk.
Ma már ipari műemléknek nyilvánított kisvasúti csúcsfordító kivételes technikai megoldás. Nem szerpentinen, hanem cikk-cakk vonalban közlekednek a vonatok,így küzdik le a nagy szintkülönbséget.
Gusztitól megtudtuk, hogy egykor Nagybörzsönyben a magyar jobbágyok mellett szász bányászok telepedtek le, akik valószínűleg a 12. századtól ll. Géza, majd Károly Róbert és később Zsigmond király idején érkeztek ide. Jelentős volt az arany, ezüst és egyéb színesfém bányászata és a szőlőkultúrája. Mária Terézia idejében a királyi udvarba szállítottak innen bort. A régi időkre a még meglévő pincesor emlékeztet.
Nagybörzsöny jelentős település volt, bányavárosi – és mezővárosi rangot kapott a valamikori Hont Vármegyében. Történetében benne van hazánk történelme: tatárdúlás-török idők, világháborús emberveszteségek, kitelepítés és kivándorlás.
Hamarosan megtapasztaltuk, hogy ez a sok megpróbáltatást átélt barátságos zsákfalu napjainkban tárt karokkal várja a turistákat, az ide érkező vendégeket. Vendégházak, panziók, kulcsos házak, ifjúsági szállások gazdag kínálata közül lehet választani. A Malomkert Panzió , ahol bőséges ebédünket fogyasztottuk, színvonalas, többfunkciós. Az épület kialakításakor gondoltak a felnövekvő nemzedékre, a gyerekes családokra. És már láttuk az épülő wellness részleget. A szomszédos Felvidékről is átjárnak esküvők, konferenciák megtartására. Ott jártunkkor is gyülekezett a násznép.
A közelben egy 19. századi vízimalmot láttunk, amelynek lapátjait a Börzsöny-patak vize forgatja.
Ha valaki eredeti ízekre, kulináris örömökre vágyott, az füstöltárut vásárolhatott a közeli feldolgozónál. Másutt árultak sajtokat, lekvárokat, aszalt gyümölcsöket. Itt a dióval töltött szilva volt a kelendő. Csoportunk kis híján felvásárolta a készletet.
Ebben az évben felújított Főtéren az l. és a ll. világháborús emlékművön, továbbá az Evangélikus templom falán lévő emléktáblán is olvashattuk a Melich nevet. Az elhurcoltak névsorában megtaláltuk Guszti keresztanyjának nevét is, akit 17 évesen vittek el, és már a Gulágra vezető út során meghalt tüdőgyulladásban. – Nem csoda hát, hogy már kihaltak itt az őseim. – mondta Guszti szomorúan.
A ll. világháborús emlékmű talapzatán figyelemre méltó a felirat: „Aludni jó és kőből lenni még jobb, míg szégyen s gyalázat úr a világon.” (Michelangelo)
Több lépcsőt megmászva felmentünk a dombtetőn álló Bányásztemplomhoz, amit a szász lakosok építhettek. Tiszta időben látható innen a Csóványos csúcsa a Börzsöny hegység legmagasabb pontja. (938 m.), Az egykori település gazdagságára jellemző, hogy négy templomot építettek és hagytak az utódokra.
Akit érdekel a történelem, szereti múltunk hagyatékát, annak óriási találkozást jelentett a román stílusú, Árpád-kori Szent István-templom. A kőkerítéssel körülvett ódon hangulatú templom a magyar építészettörténet egyik gyöngyszeme. Szerencse, hogy túlvészelte a történelem viharait.
Egy história fűződik a főpárkányon látható, kőből faragott 19 bajuszos tatár fejhez .A régi mesterek 20 fejnek alakítottak ki ívet, viszont csak 19 fejet faragtak az ívsorba. Ugyanis egy fogoly megszökött. A fejek a faluba betörő és legyőzött tatárokat szimbolizálják, elrettentésül is, hogy hasonló eset ne következzék be újra.
Még akadt volna bőven látnivaló, és a természeti szépségeket nem is kerestük fel, például a horgásztavat, vagy a 800 méteren lévő tengerszemet.
A faluból is jól látható a Magyar-hegy, és a rajta lévő Magyarország rajzolat. Nem emberi alkotás, hanem természeti képződmény. Nincs rá magyarázat,hogy miért, de azt a helyet nem fedi be az erdő. Már a régi öregek is így látták.
Elérkeztünk utolsó programunkhoz. Meglátogattuk Palisca Mária Mesekerámia Galériáját. Érdemes volt. Egymás után soroltuk a bájos mesefigurákat. – Munkáim már Európa számos országán át az Egyesült Államokig a Föld minden tájára eljutottak. Jó érzés tudni, mennyi embernek szereztek már örömet!- mondta a kedves művésznő.
A hazafele vezető úton volt idő átbeszélni a látottakat.
Köszönjük Melich Gusztinak ezt a tartalmas, élményekkel teli napot.
s.k.
