A legnagyobb őszi munkát azonban a szüret jelentette. A család egész évi szorgoskodásának eredményétől a következő esztendő jóléte függött. A gazda jó időben előkészítette a szükséges eszközöket, puttonyt, kádat, darálót, prést. Átalakította a lovas kocsit, hogy a szüretelő kád elférjen rajta.
A jelentős eseményre rokonokat, ismerősöket hívtak, kölcsönösen segítettek egymásnak. A gyerekek is részesei lehettek a vidám szőlőszedésnek.
Szüret idején élénk élet zajlott a dűlőkben. Lovas kocsival, de többnyire gyalog megérkeztek a szőlőszedők a helyszínre. Mindenki beállt egy sorba és szaporán hajladozott a tőkék körül. A szép, hibátlan csemege fürtöket szőlőlevelekre kitették a barázda szélére, amiből a segítők egy vödörnyit vagy kosárnyit hazavihettek. Ha egy-egy fürt véletlenül visszamaradt, nem bosszankodtak:- Majd örülnek azok, akik a födést végzik. – mondták. Nehéz dolga volt a puttonyosnak, aki egész nap hordta a szőlőt, fel-le igyekezve. Kissé leguggolt, hogy az asszonyok bele tudják önteni a vödreikből a termést, aztán fel a kocsira, ott a kádba töltötte. A lovaknak is fárasztó napjuk lehetett, mire többször fordulva a kőhegyi pincékhez szállították terheiket. A nap általában vidáman telt. Az ennivalóról a gazdaasszony gondoskodott, az italról a gazda. Megjelent a csősz is, megszólaltatta a kürtjét, elsütötte pisztolyát, megnevettette a lányokat-asszonyokat, megköszönte a borravalót és tovább állt, a következő szüretelőkig.
Mustkóstolás, az előző évi termés ízlelgetése, szőlő levétől ragacsos kezek szorgos munkálkodása, a szőlőtőkék között önfeledten hempergőző gyermekek vidám hancúrozása, fiatal párok évődése, az árnyékban üldögélő öregek múlton való merengése alapozta meg a feledhetetlen szüreti hangulatot.
A pince előtt ledarálták a szőlőt és a présbe töltötték a masszát, amit a darazsak már felfedeztek és körülötte döngicséltek. Hamarosan csorgott a kádba az édes must, azzal megtöltötték a hordókat. Összehangolt, kemény munka folyt napestig a kádak körül.
A gazdaasszonyoknak továbbra is akadt feladatuk. Ugyanis a kiválogatott fürtöket hűvös helyen szétterítették, és néhány napon belül felfüggesztették a „szőlőszobában”. Erre legalkalmasabb a csiri fajta volt, mert a laza fürtöknek és a kemény héjú szemeknek köszönhetően, gondos kezelés mellett húsvétig is elállt. Jó árat kaptak érte a fővárosi piacokon.
A szüret napján a gazda fáradtan, de jóleső érzéssel hajtotta nyugovóra a fejét. Különösen elégedett lehetett, ha jó volt a termés, és sikeres a szüret. A gyerekeket sem kellett aznap altatni.
s.k.
