Én még emlékszem, amikor nagymamám a hatalmas rézüstben főzte a szilvalekvárt. Aztán belül mázas köcsögökbe töltötte a sűrű,édes masszát. Előre feldarabolt pergamenpapírt helyezett rá, majd cukorspárgát többször körbetekert rajta és megkötötte. A hűvös spájzban évekig is elállt.
Anyukám idejében már celofánt használtak, befőttes gumival és szalicillal, később nátrium – benzoáttal tartósítottak.
A mai háziasszonyok dolgát igencsak megkönnyítik a csavaros üvegek. Nem kell bíbelődni a celofánnal, csak jó erősen rácsavarni a fedőket. a megtöltött üvegekre.
Hogy sokáig használhassuk a kiürült befőttes üvegeket, ahhoz az szükséges, hogy jól kimossuk és kiszárítsuk, mert ha nedvesen tesszük el , akkor következő évben esetleg bepenészesedett fedőket fogunk találni. Nem jó módszer, ha úgy próbáljuk kinyitni a fedőt, hogy késsel feszegetjük. mert úgy károsodhat, deformálódhat. Aztán találgathatjuk, hogy miért is romlott el a lekvárunk.
Bevallom, évekig én is használtam nátrium – benzoátot, de egyre gyakrabban olvastam arról, hogy felhalmozódhat a szervezetben, nem egészséges, stb. Évek óta nem használok egy szemet sem! És elállnak a befőttjeim, lekvárjaim! Annak ellenére, hogy az éléstáram nem eléggé hűvös.
Garantált a siker, ha tiszta üvegekbe, forrón töltjük bele a nyári ízeket. Jó néha gyönyörködni bennük, arra gondolva, hogy milyen jó lesz egyiket, másikat a téli napokon kinyitni és családunk elé tálalni.
A lekvárokat, paradicsomleveket száraz dunsztba szoktam tenni, a kompótokat (körte, barack, ecetes szilva) viszont méretes lábasba állítva az üvegeket, felfőzöm és hagyom kihűlni. Felcímkézem, hogy melyik évben tettem el, és még azt is megjelölöm,hogy kitől kaptam a gyümölcsöt. Így sorakoznak a polcon a Gy(Gyula) körtekompótok és a Zs(Zsóka) ribizli- és szilvalekvárok.
Amikor Petra unokám meglátta a barackbefőtteket, örömmel kérdezte:- Mama, ez olyan, mint amit húsvétkor ettünk? Mert az olyan finom volt! Akkor elhatároztam, hogy néhány üveggel még teszek el.
Salátává forgatott receptes könyvemben rábukkantam Szám néni lekvárjára. Jaj, de régen tettem már el olyat! A kedves Szám néni már nincs az élők sorában, pedig újból megköszönném neki a receptet.
Szám néni lekvárja:
2 kg. hámozott alma, fél kg. paradicsom – puhára főzzük, átpasszírozzuk. Hozzáadunk 40 dkg. cukrot, 1 csomag vaníliás cukrot, kevéske rumot (ez el is maradhat, de azzal együtt finomabb. Az alkoholtartalom elvész a főzés idején) Ezt újból felforraljuk, azonmód üvegekbe töltjük, és szárazdunsztba tesszük.
Nagy kedvence a családnak a házi ketchup. Az idén igazán olcsó a paradicsom és a paprika, érdemes befőzni. Én így készítem.
2 kg.paradicsom, 3-4 alma, 3-4 vöröshagyma, 3-4 gerezd fokhagyma, 3-4 zöldpaprika- puhára főzzük, átpasszírozzuk. Lehet turmixolni is, vagy a botmixerrel pépesíteni. Újra a tűzre tesszük, hozzáadunk 1 mokkáskanál őrölt fahéjat, fél mokkáskanál őrölt szegfűszeget, 4 evőkanál 10 %-os ecetet, 10 dkg. cukrot, sót ízlés szerint. Forrón üvegekbe töltjük.
Az ecetes szilva eltevése roppant egyszerű. Elővesszük azt a jól bevált lábosunkat, amibe 5 üveg elfér. Az aljára szoktam tenni egy konyharuhát, hogy az üvegek el ne roppanjanak a közvetlen hőtől. Az előkészített üvegekbe dobunk 2-3 szegfűszeget, egy kis darab fahéjat, majd megtöltjük az alaposan megmosott, egészséges szilvákkal. Nem kell kimagozni! Ezután feltöltjük hideg vízzel, beleteszünk 3 evőkanál cukrot,1 kanál 10%-os ecetet és rácsavarjuk a fedelét. Óvatosan addig forraljuk, míg az üvegekben is látszik, hogy gyöngyözik a víz. Hagyjuk a lábosban kihűlni.
Tehát: tisztán és forrón!
Szeretettel s.k.
